Török László új feladatra vár

Sokan azt tartják, hogy a jó labdarúgókból lesznek a jó edzők és a jó játékvezetők. Ki tudja. Tény és való, hogy Török László szinte eddigi életét a labdarúgás töltötte ki. Bár Baján született, de Kecskeméten járt általános és középiskolába, és az érettségi mellett szerzett autószerelői szakmunkás bizonyítványt. Ebben a minőségében azonban egy percig sem dolgozott, mert már 17 éves korában a Kecskeméti SC NB III.-as csapatában rúgta a labdát, egy évvel később pedig már a másodosztályban. 1990-ben igazolt Tiszakécskére, ahol először a megyei I. osztályban lett gólirály negyvenhét találattal, ami még mindig rekordnak számít, mert eddig még senkinek sem sikerült megdöntenie. Egy évvel később pedig az NB III.-ban ő lőtte a legtöbb gólt. Utána feljutottak az NB II.-be, ahol öt éven keresztül játszottak. Sőt, az 1998/1999-es bajnoki évben a legmagasabb osztályba is feljutott a Tiszakécske, és természetesen Török László is. Utána egy fél évet a Budapest Honvédnál töltött, majd visszakerült labdarúgó-pályafutásának kezdő helyére, Kecskemétre, ahol még három éven keresztül szerepelt az NB II.-ben. Levezetésként visszatért még Tiszakécskére, ahol a megyei I. osztályban szerepelt, majd pedig Martfűn és Solton, szintén a megyei I. osztályban fejezte be labdarúgó-pályafutását. 

Török László munkái és hobbijai

Török László már aktív labdarúgóként gondolt arra, hogy mi lesz majd vele, ha nem fog már focizni. 2003-ban UEFA B, majd két évvel később UEFA A diplomát szerzett. Ezt még kevésnek tartotta, mert 2012-ben UEFA Pro diplomát, egy évvel később pedig UEFA Elite Youth „A” diplomát, 2015-ben pedig eljutott a Master Class Elyte Academy Management Double Pass végzettségig. Vezetőedzőként dolgozott a Szentes és a Kiskunhalas NB III.-as csapatánál, valamint a Kecskeméti TE és a Budapest Honvéd másodosztályú gárdájánál. Volt a KTE-nél utánpótlás szakmai igazgató, régiósközpont-vezető, NB I.-es vezetőedző. Irányította a Hatvan és a Törökszentmiklós harmadosztályú gárdáját, majd a Kisvárda NB I.-es csapatát. Ez év tavasza óta azonban nem dolgozik egyetlen csapatnál sem. Azonban azt szereti a legjobban, ha a labdarúgás tölti ki a mindennapjait és az életét. 

– meséli Török László. – A futballban, mint másban is, vannak szép dolgok és negatív történések. Nekem már kijutott mindenből, mert sok mindenen keresztül mentem, de mindig pozitív vagyok és előre nézek. A jelenlegi helyzetet is pozitívan kezelem, mert meccsekre járok a fővárosba és vidékre, valamint a sportcsatornákon, interneten a klubok által feltett mérkőzéseket is nézem. Az első osztálytól az NB-s csapatokig, de még a vármegyei I. osztályúakkal is képben vagyok, ahol játékosként vagy edzőként megfordultam, sőt a volt kollégáim mérkőzéseit is figyelemmel kísérem. Ha tehetem, akkor élőben. A hétvégék a mérkőzések nézésével telnek, és természetesen a tévében közvetített meccseket is nézem. A kisvárdai munkám után két hónapig pihentem. Hobbim a horgászat, szenvedélyem pedig a futás, ezeket folyamatosan csináltam, illetve futni mindig szoktam, most is hetente ötven kilométert. Ezt követően hét hétig dolgoztam az egyik tévécsatornánál, egy reality műsorban. Sofőrszolgálatban operatőröket szállítottam, amit nagyon élveztem. Utána két hét szünet következet, majd újabb hét hétig a filmiparban tevékenykedtem, szintén sofőrként. Nagyon jó volt, mert Johnny Depp forgatott Magyarországon, és testközelből láttam a napi kosztümös forgatást. 1995 óta van vállalkozásom, azóta foglalkoztam sok mindennel: vendéglátással, építőiparral, kereskedelemmel, reklámmarketinggel, mindennel. Ezt azért mondom, hogy a futball mellett is meg lehet találni a boldogságot, de természetesen hiányzik a napi munka. Most láttam egy másik világot, ami nagyon tetszett. A nyáron két klubbal is beszélgettem, de nem engem választottak. Jelenleg a szakanyagaimból, jegyzeteimből készítek saját szakmai kézikönyvet és edzésvázlatokat. 

Bizonyítja ez az is, hogy Kisvárdán U17–U19 csapatot irányított és onnan került fel az NB I-be. Most, hogy Tiszakécskén csak megbízott vezetőedző van, a szurkolók között felmerült Török László neve is, hiszen tizenhat évet töltött, és ott is élt a Tisza-parti kisvárosban, amiből kilenc évig a város labdarúgását szolgálta, a megyei első osztálytól egészen az NB I.-ig. Örül annak, hogy a helyi erők feltámasztották a csapatot, és újra a másodosztályban szerepel. Amint azt elmondta, nyitott mindenre, szívesen segít bármikor, mert a megyében a szívügye a tiszakécskei gárda, bármilyen osztályban is játszott eddig, figyelemmel kísérte. Azt viszont kevésnek tartja, ha a szurkolók, akikkel nagyon jó barátságban van, szeretnék azt, hogy Tiszakécskén dolgozzon. A csapatnak természetesen szurkol, hogy stabilizálják magukat a másodosztályban. 

Amint az fentebb olvasható, Török László Kecskeméten nevelkedett, tizenkét évig játékosként, tizenkét évig pedig edzőként és vezetőként volt a város kötelékében. 

Korrekt a viszonyom most már Szabó Istvánnal is, mert volt egy kis probléma, amit mások gerjesztettek. Ezt azonban meg tudtuk beszélni, és jó a baráti és a szakmai viszonyunk is. Mérkőzések után szakmai eszmecseréket szoktunk folytatni. Egyforma a hitvallásunk és a futballfilozófiánk. Szabó István, a csapat és a vezetés nagyon megtalálta az egyensúlyt, ami az eredményességhez kell. Ehhez csatlakoznak még a szurkolók is, ami nagyon sokat jelent. Sajnáltam, amikor egy kis hullámvölgybe kerültek, de túljutottak rajta. Sokat számít az is, hogy a játékosokat a szívük is viszi előre. Én egyébként a támadó focit preferálom. Komoly célfutballt kell játszani, mert egy-két vereséggel mind az első, mind a másodosztályban négy-öt helyet lehet zuhanni, illetve győzelem esetén felemelkedni. A bátor, felépített támadójáték híve vagyok, erős középpályás dominanciával, és határozott, improvizatív befejezéssel. Véleményem szerint hetven százalékban a saját játékot kell fejleszteni, harmincban pedig készülni kell az ellenfélre. Nem könnyű a két legmagasabb osztályban játszani, de edzősködni sem. 

Nem vágyik külföldre

Török László képesítése szerint akár külföldön is edzősködhetne, mert mindenre alkalmasak a végzettségei, akár vezetőként, akár edzőként alkalmaznák, de nem vágyik idegen országba. Szívesebben maradna itthon. A vármegyénkben egyedül neki van pro lincence, ami a legmagasabb edzői végzettség. Bízik abban, hogy Szabó István is meg fogja majd hamarosan szerezni. 

– Nekem nincs állandó stábom, de olyan van, hogyha kell, akkor szívesen jönne velem, hangsúlyozza Török László. – Komplett stáb nem is nagyon kell, mert nagyon sok helyen megvan az állandóság és a stabilitás. Két asszisztens edzőre azonban szüksége van egy vezetőedzőnek. Ilyenkor, mikor vége van az őszi szezonnak, akkor nagyobb a lehetősége annak, hogy a csapatok edzőt váltanak, mert bajnokság közben nincs olyan mozgolódás. Nagyon sokan helyben oldják meg a problémáikat. Van, ahol sikerül, van, ahol nem. A futballban azért a szerencse is nagyon sokat számít. A fiatalok beépítése nagyon nehéz feladat, és kötelező is. Sokan nem mernek hozzájuk nyúlni. Az lenne a jó, ha a fiatal játékos, aki a fiatalszabály miatt bekerül a csapatba, akkor, mikor már „kiöregedett”, akkor is meghatározó játékos maradna a csapatban. Sajnos ez nem így van, mert csak addig van rá szükség, amíg a húsz évét be nem tölti. Még több minőségi fiatal kellene, hogy a fiatalszabályokat nyugodt szívvel ki tudják használni, tette hozzá Török László.