Hetvenévesen lőtt gólt a Helvécia játékosa

Csorba Zoltán a hatvankilencedik életévét töltötte be bő egy hónappal ezelőtt, ehhez képest a megyei labdarúgásban is szokatlanul magas életkora ellenére még ma is igazolt játékosként futballozik, ami egyetlen tekintetben nem meglepő: önmagának megfogadta, hogy csak ha betölti a hetvenedik életévét, akkor akasztja szögre a stoplis cipőt. Kívülálló hajlamos lenne azt gondolni, hogy a klub szinte már csak dísznek tartja, hogy megérhesse a szép életkort igazolt játékosként, ez azonban távol áll a valóságtól. Csorba Zoltán amellett, hogy az ifjúsági csapatok mérkőzéseit intézi, a felnőtt csapatban is rendre be szokott állni. Természetesen inkább csereként, és mivel a gyorsasága megkopott, rendre olyan taktikai feladatokkal van megbízva, amit felelősséggel el tud látni.

Ám hogy mennyire nem csak a szép jubileum érdekében tartják a csapatnál, azt az elmúlt hétvégén bizonyította. A csapat a Bugacot fogadta, és 2–1-es félidő után a második félidő 87. percében 4–2-re vezetett, amikor Csorba Zoltán a kapuba talált. és nem is akárhogyan, nem büntetőből, nem pontrúgásból, hanem akcióból, ráadásul egy gyors akcióból. A 88. percben játékostársa, Szabó Gábor indult meg a jobb oldalon, egy védőt kicselezett, majd a kiinduló kapust is, ezután középre passzolt, és az érkező, a támadást követő Csorba Zoltán ezt követően lőtt a kapuba, 5–2-re alakítva az eredményt.

Az természetes, hogy feldobta a gól, a gólszerző azonban elmondta, neki nem kell gólt szereznie ahhoz, hogy jól érezze magát a csapatban, a foci közegében.– Persze, hogy örültem a gólomnak, de ez külön nem kell, hogy engem feldobjon, feldob engem maga a bajnokság, a bajnokság menete, a játék varázsa – adott magyarázatot tulajdonképpen a pályafutására is Csorba Zoltán. – Nagyon jó, összetartó közösség a miénk, a többiek is nagyon örültek, amikor betaláltam, és a Szabó Gabinak ezúton is köszönöm, hogy bepasszolta a labdát, amikor hallotta, hogy érkezem bent. Ami azt a fogadalmamat illeti, hogy legalább hetvenéves koromig, tehát idén szeptember 30-ig igazolt játékosként szeretnék szerepelni, tarthatónak látom, sőt, akkor nem is akarom még abbahagyni, a következő bajnokságot még szeretném végigjátszani. A hétvégén az éllovas Ballószög vendégei leszünk, de nem begyulladva megyünk a rangadóra, nincs is okunk rá. Az eredményeiket, az idei teljesítményüket tiszteljük, de jó a mi csapatunk is. A második helyezett otthonában, Fülöpszálláson kikaptunk ugyan a 8. fordulóban, de ott sem omlott össze a csapat, a végén használták ki a hazaiak a megingásainkat. Félnivalónk tehát nincsen, egy jó meccset várok, és ha szükség lesz rám, jómagam is nagy örömmel lépek majd pályára a szombati szomszédvári derbin.