Labdarúgás

2022.05.11. 07:00

Fekvőgipszben szurkol

A Kiskunfélegyháza mindössze egy pontra van a megyei első osztályú labda­rúgó-bajnokságban a bajnoki cím megszerzésétől, a csapat támadó középpályása, Szabó Dávid azonban jelenleg – és még jó ideig – csak szurkolással tudja segíteni a társait.

Vincze Miklós

Szabó Dávid (balra) és az akasztói Kerekes Márk Fotó: Szentirmay Tamás

Április 15-én játszották a Kiskunfélegyháza–Akasztó bajnoki mérkőzést, amikor az első félidő végén dermesztő jelenetnek lehettek tanúi a jelenlévők. – Éppen lövésre lendítettem a lábam, nem is láttam, hogy érkezik mögülem valaki, amikor Kerekes Márk becsúszott, és a támaszkodó lábamat találta el – tekint vissza a pillanatra Szabó Dávid. – Félelmetes másodperc volt, abban a pillanatban hallottam, hogy reccsen a bokám, és éreztem is, hogy eltört. 
Ezután közel fél órán át állt a játék, sokkolóan hatott mindenkire a jelenet. 

Szabó Dávid elmondta, hogy a füvön fekve hihetetlenül hosszúnak tűnt az az idő, amíg végül elvitte a mentő. 

– Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az édesapám jelen volt azon a mérkőzésen. – A játékos édesapja, Szabó István, az NB II.-ben feljutó helyen álló Kecskeméti TE edzője. – Édesapám amikor csak teheti, jelen van a mérkőzéseimen, persze nemcsak az enyémeken, hanem a testvéreimén is. Hihetetlenül jó, hogy ezúttal is ott volt, így azonnal oda tudott jönni mellém, hogy lelki támogatást nyújtson, vigasztaló szavakat mondjon, és beülve a mentőbe bekísért a kecskeméti kórházba is. 

Bár az eset lassan közel egy hónapja történt, Szabó Dávid még mindig fekvőgipszben van. 

– A bokámnál nem gyó­gyult megfelelően a műtéti seb, ezért nem lehetett eddig a járógipszet föltenni. Szedem az antibiotikumokat a gyulladásra, abban a reményben, hogy mielőbb átválthassak járógipszre. Éppen most pénteken megyek felülvizsgálatra kezelőorvosomhoz, dr. Gera Péter ortopéd sebész és traumatológushoz, aki a műtétemet végezte, illetve a fölépülésemet segíti. Ha minden a reményeim szerint alakul, akkor most már megkapom a járógipszet, ami azt jelentené, hogy elkísérhetném a csapatomat a hétvégi, hartai mérkőzésre. 

Meccsre ugyanis a fekvőgipsz miatt értelemszerűen nem járhatott, bármennyire szeretett volna. – Ez is nagy szívfájdalmam most, hogy csak lélekben tudtam ott lenni a feljutásért harcoló KTE és a bajnoki címért harcoló Félegyháza meccsein. De ez most már pénteken talán megváltozik. Türelmetlen ugyanakkor nem vagyok, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy a gyógyulásom egyik kulcsa a türelem. Prognózisba nehéz bocsátkozni, de fél év kihagyás biztosan vár rám. 

Ugyanakkor észszerű célkitűzések beiktatásával igyekszem szakaszolni a felgyógyu­lásom folyamatát. 

Az első célom az, hogy először a normális kerékvágásba, tehát a civil életbe tudjak száz százalékig visszatérni, a sport, a foci majd csak azután jön. 

Ebben, hogy türelmes legyen, óriási segítséget és lelki támaszt jelent, hogy nagyon sokan keresték, keresik ma is és biztosítják a támogatásukról. – Rendszeresen keresnek, elsősorban a családtagok, barátok, de nagyon sok ismerős is, rengetegen a foci világából, és nagyon sokat segít, hogy ilyen sokan gondolnak rám, édesanyám segítsége pedig felbecsülhetetlen. 

Arra a kérdésre, hogy ilyen esetben, egy súlyos sérülés után vajon haragszik-e a játékos arra, aki okozta, elmondta, hogy nem. – A sok barát, ismerős mellett Kerekes Márk, az Akasztó játékosa is megkeresett, elbeszélgettünk, és biztosítottam, hogy nem haragszom rá. Voltam én profi labdarúgó is, tudom, hogy az ilyesmi velejár a labdarúgással. 

És tudom, hogy nem akart sérülést okozni, ugyanakkor mi, a Kiskunfélegyháza rendre tapasztaljuk, hogy az ellenfeleink – tehát nem csak az Akasztó – túlfűtött hangulatban lépnek pályára ellenünk. 

Ez a pályán mindig érezhető. Ez talán közrejátszhatott abban, hogy így pórul jártam. 

Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi csapata mennyiben tudná egy aranyéremmel feldobni, elmondta: természetesen nagy örömöt okoz majd neki, ha sikerül megnyerni a bajnokságot, de a csapata már az egész évi teljesítményével is feldobta, akármi is legyen a vége. – Nagyon összeállt a csapat az idei évre, igazi közösséget alkot. Ez az egyik nagy erénye a Kiskunfélegyházának, amellett, hogy a srácok jól tudnak futballozni. Úgyhogy remélem, sikerül eljutnom a hétvégi mérkőzésre, Hartára, és bajnoki címet ünnepelni, mint ahogy azt is, hogy láthatom még az édesapám csapatát, a KTE-t is kivívni az első osztályú tagságot. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában