Szoros első félidő után hatgólos vereséget szenvedett a ScoreGoal

„Ha kicsi a tét, kedvem sötét” – szórakoztatta a film nézőit, és borzolta a Görög idegeit Terence Hill Firpo hadnagy szerepében, az És megint dühbe jövünk című klasszikus filmben. Nos, szerdán este nagy volt a tét, és a hangulatra sem lehetett panasz, hiszen a harci kedv szemmel láthatóan fennen lobogott mind a két együttes játékosaiban. 

A Veszprémben 4–3-ra elveszített odavágó után a kecskeméti együttes győzelemre volt ítélve a továbbjutás érdekében, jó félezer szurkoló gyűlt össze annak érdekében, hogy buzdításával ehhez hozzásegítse a kék oroszlánokat. A vendégek viharosan kezdtek, az első nyolcvan másodpercben négy lövés zúgott Rigó kapujára. Kettő mellé ment, egy fölé, egyet pedig a hírös városi hálóőr hárított. A 3. perc végén aztán jött az első válasz, Biró adott le egy löketet balról, cimbalomszögből, a vendégkapus azonban mentett. A 6. percben Bencsik küldött meg egy bombát jobbról, ezt is hárította Spandler. 

A 7. percben Hadnagy lőhetett középről, a kapus ezúttal is hárítani tudott, majd a kipattanót követően kisvártatva újra Hadnagy fordult be, és lőtt hét méterről a bal alsó mellé. 

Hamarosan jött a válasz, a volt kecskeméti játékos, Rutai részéről, egy felső kapufára küldött lövés formájában. Teljesen kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, mindkét fél száz százalékig a bekapott gól elkerülésére koncentrált, unalmas ugyanakkor nem volt a csata, de helyzetek ritkán alakultak ki. Ezért is történhetett, hogy Mányát szinte meglepte, amikor Hadnagynak a 11. percben sikerült a védők mögé bevarázsolni a labdát. 

A 12. percben De Oliveira lopott el egy átadást, középről leadott lövését Rigó hárította, a kipattanóból leadott stukkolását is, majd a kisvártatva a jobbról, éles szögből leadott bombáját is. Időt kértek a hazaiak, de a rövid taktikai értekezlet után is maradt a szinte patikamérlegen mérhetően kiegyenlített játék. A 15. percben De Oliveira az oldalvonal mellől döngette meg félmagasan a bal kapufát, a félidő zárásaként pedig Mánya eresztett meg nagy lövést, a jobb felsőbe tartó labdát Spandler mentette. Az első félidő képe alapján nem volt meglepő, hogy gól nélküli állással vonultak szünetre a csapatok. A kecskemétiek amit emberileg lehetett, elkövettek a pályán, varázsolni azonban ma este, az első húsz percben nem tudtak.

A második játékrész aztán kecskeméti szempontból a lehető legrosszabbul kezdődött. Első ízben alakult ki igazi ziccer, mindjárt gól is született belőle. Rutai fordult le a hatoson a védőjéről, és balról a bal alsó sarokba durrantott, 0–1. Próbálta összekapni magát a hazai gárda, a fejekben ugyanakkor bizonyára ott motoszkált, hogy most már két gólt biztosan kell rúgni huszonkét, teljesen kiegyenlített küzdelemmel eltelt perc után. Négy minutummal a vezető gól után aztán De Oliveira indult meg középen, kitette jobbra a labdát, onnan visszakapta, ezzel a rosálással a védőket sikeresen összezavarta, majd balra passzolt a kapufa felé robogó Bencsik Ádám felé, akinek három méterről már nem volt nehéz dolga, 0–2. A 30. percben aztán eldőlt a továbbjutás sorsa. De Oliveira ebben is főszerepet vállalt, a hatoson kivezette balra a labdát, és kapura pörgette. 

Rigó ezt még menteni tudta, Tatai azonban közelről beröptézte a játékszert, 0–3. 

Hazai időkérés következett, azt követően senki nem lepődött meg azon, hogy a ScoreGoal öt a négy elleni játékkal kísérletezett, Bencsik volt a vészkapus. Viszonylag hamar ráfizetett a hazai gárda a kísérletre, a 33. percben Tatai ismételhetett, a saját hatosáról berúgva csapata negyedik gólját, 0–4. Egy percre rá Pál Patrik használt ki egy újabb öt a négy elleni szituációt, ő is a saját hatosáról lőtte ki a kecskeméti kapu jobb alsó sarkát, 0–5. A 35. percben a vendégek már az idővel is elkezdtek játszani, minél tovább igyekeztek játékban tartani a labdát. Az utolsó két percre érdekes módon a veszprémiek is vészkapussal játszottak, de náluk alighanem arra ment ki a játék, hogy létszámfölényes helyzettel tartsák meg a labdát a meccs végéig. 

Ez azért nem sikerült, hiszen elveszítették a labdát, viszont De Oliveira a 39. rúgott még egy fölső lécet, néhány másodperc múlva pedig Rutai passzát követően Tatai lőtte be saját maga harmadik, a Veszprém hatodik gólját, az eredményt 0–6-ra alakítva, a hazai szurkolók hangulatát pedig ha nem is sötétre, de mindenesetre csöndesre. Végül 10–3-as összesítéssel jutott a május 7-8-án Kecskeméten esedékes férfi futsal Magyar Kupa négyes döntőjébe a Veszprém.

Darko Ristic: – Meggyőződésem, hogy az odavágón, amikor 3–0-ás vezetésnél sikerült a Veszprémnek 4–3-ra fordítania, akkor a csapatunk önbizalma egy kissé megrendült. Ennek ellenére rengeteget dolgoztunk annak érdekében, hogy ma sikeresek lehessünk. 

Az első félidőben jól játszottunk, akkor lehetőségeink is voltak, egy az egyben helyzeteink is, de egyet sem sikerült értékesíteni. 

Amikor aztán a második félidő elején betalált a Veszprém, ideges lett a csapat, a sürgős gólkényszer majdhogynem görcsössé, de mindenképpen idegessé tette a társaságot. Ezt az elbizonytalanodást a rutinos vendégcsapat kihasználta, és magabiztosan döntötte el a maga javára a találkozót. Gratulálok a Veszprémnek, és sok sikert kívánok nekik a négyes döntőben.

ScoreGoal Kecskemét Futsal–Veszprém Futsal 0–6 (0–0)

Kecskemét, vezette: Tamási Patrik, Czene-Joó Ádám.

ScoreGoal: Rigó – Biró, Bencsik, Hadnagy, Mánya. Csere: Mészáros – Klacsák, Kajtár, Öreglaki, Boznánszky, Sallai, Kovács Á., Kulcsár. Játékos-edző: Darko Ristic, Mánya Szabolcs.

Veszprém: Spandler – Tatai, Fridrich, Pál, Rutai. Csere: Matyi – Koncsol, De Oliveira, Dorogi, Dos Santos, Bencsik Á., Molnár, Kiss. Vezetőedző: Fehér Zsolt.

Gól: Rutai a 22., Tatai a 30., 33., 39., Bencsik Á. A 26., Pál a 34. percben.

Sárga lap: Biró a 30. percben.