A pofonokhoz újra hozzá kell szoknia

A Papp László Női és Férfi Országos Bajnokságon tíz női és nyolc férfisúlycsoportban rendeztek döntőket Budapesten, a Körcsarnokban. Az utolsó női döntőt +81 kg-ban rendezték, ahol a petőfiszállási Sáfrán-Szalai Mónika és a bajai Fekete Bernadett lépett ringbe. A mérkőzés az első menetben Fekete Bernadett győzelmével végződött. A súlycsoport ezüstérmesével, Sáfrán-Szalai Mónikával beszélgettünk.

– Még az általános iskolában kezdtem a bokszolást, majd a középiskolában is folytattam, de volt egy térdsérülésem, és ezért abbahagytam – meséli a négygyermekes, huszonöt éves Sáfrán-Szalai Mónika. – Közben férjhez mentem, született négy gyermekem. A két nagyobbik öt- és négyéves, az ikrek pedig kétévesek. Nyolc évet hagytam ki, de úgy gondoltam, hogy nem tudok ettől a sporttól elszakadni, ezért nem olyan régen újrakezdtem.

Arra a kérdésre, hogy ez a nem olyan régen mikor volt, Mónika rámosolygott az edzőjére, majd rávágta, hogy két hete. – Szerencsére a tudás annyira nem kopott, az alapok is megvoltak, csak az állóképességen kellett javítani. A mostani országos bajnokságon négyen indultunk a súlycsoportomban. Az első mérkőzésemet döntő fölénnyel nyertem. Meglepett, mert nem gondoltam, hogy már az első menetben vége lesz. A szolnokiak edzője, Balogh András (aki Szellő Imrének volt korábban az edzője) elmondta, hogy elképesztően nagyot ütök. A döntőben azok szerint, akik látták a mérkőzést, eleinte én voltam fölényben, de bekaptam egy nagy ütést, ami miatt eleredt az orrom vére. Mivel nyolc éve nem ért az arcomhoz kesztyű, meglepődtem. Lesokkoltam és nem tudtam kimászni ebből a helyzetből, pedig ki lehetett volna, ha nagyobb a rutinom. A mostani edzéseimen ugyanis nem tudtam erre felkészülni, nem tudtam megszokni az ütéseket. Sajnos így döntő fölénnyel kikaptam.

Hozzátette még, hogy az ütéseket egyébként meg lehet szokni. Korábban, a nagy súlya miatt, fiúkkal kesztyűzött, és hozzászokott a pofonokhoz.

Mónika élelmiszermérnöknek tanul Szegeden, bő egy éve van hátra, mellette pedig neveli a gyermekeit. Amint elmondta, a sportot, a tanulást és a gyermeknevelést csak úgy tudja végezni, hogy férje mindenben segíti. Mivel valamikor a férje is kézilabdázott, majd kajakozott, ő is ismeri a sport világát. Tudja, hogy Mónika nagyon szereti az ökölvívást, biztatja, és ha szükséges, még többet vállal a gyermekek nevelésében, hogy minél jobb eredményeket érjen el. Ramocsa Sándor edzővel úgy beszélték meg, hogy egyelőre heti három edzéssel készülnek, de később ez felmehet heti ötre is. Fogynia is kellene, mert jelenleg több mint százkilós. Petőfiszállásról jár be edzésre, de ezt vállalta.

Mónika a Papp László Ökölvívó Akadémia versenyzője. Ramocsa Sándor szerint szerettek volna a Kiskunfélegyházi HTK színeiben versenyezni, mert jól működött a szakosztály, korábban Petőfiszálláson is volt kihelyezett edzésük, ott csatlakozott hozzájuk, akkor még lányként, Mónika. Sajnos a klub vezetése hozott egy olyan döntést, melynek értelmében ez év májusában megváltak Ramocsa Sándortól. A nagy hagyományokkal rendelkező egyesületnek jelenleg nincs ökölvívó-szakosztálya. A meglévő, kimondottan ökölvívóteremben viszont edzhetnek. A tervük az, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező ökölvívást visszahozzák a régi mederbe. Sáfrán-Szalai Mónikával pedig azt tervezik, hogy a kellő rutint és tapasztalat megszerzése érdekében minél több versenyen indítják. Ramocsa Sándor szerint, ha továbbra is komolyan veszi a sportot, akkor bármilyen eredményt elérhet.