A világbajnoknak akadt már néhány hihetetlen dobása

– Majdnem 17 évesen kezdtem birkózni. Nagyon kövér tinédzser voltam, 185 centi magas és 138 kiló. Apukám javasolta a birkózást, mert sok jót hallott edzőjükről. Felhívtam, és nem utasított el. Nem akartam versenyezni. Nagyon tetszett, hogy magabiztosak voltak, sugárzott belőlük a vidámság, mindig volt bemelegítő foci, meg hasonlók. Nagyon ügyetlen voltam, továbbá számítógépesjáték-függő, a sportolás a netes játékokban a lövöldözés volt. Gyerekkoromban voltak próbálkozások – vízilabda, evezés –, de azokat nem én akartam, hanem a szüleim. Nem volt se foganatja, se látszata. A birkózóknál láttam edzeni Krizsán Milánt, akihez külsőre hasonlítani szerettem volna. Kézen állva végigjárta az edzőtermet, ezt emberfeletti teljesítménynek láttam, megfogott ez a közeg – idézi Borsos Bálint a kezdeteket.

Bevallja: semmit nem tudott a sportágról

– Az első edzések után nagyon fáradt voltam, anyukám nem hitte, hogy járok edzésre. Annyira vizes volt a pólóm, hogy azt gondolta, beáztattam a cuccaimat. Ezután eljött és megnézte, milyen munka folyik a birkózóknál. Akkor meg elkezdett félteni. Aztán megszokta. Eleinte mindenki megvert, de ez nem zavart, én nem akartam versenyezni. Két és fél év alatt lefogytam 93 kilóra. Innen kezdtem felépíteni magam, valamennyi izmot sikerült felszedni, most van rajtam pár kiló zsír. Amikor mégis elkezdtem versenyezni, az első országos versenyen a kötöttfogású juniorok között minimalista birkózásommal eredményes voltam. Igazán az első felnőtt magyar bajnoki érmem megszerzésekor, 2014-ben éreztem rá arra, hogy milyen is ez a sportág – összegzi pár év történéseit.

Tavaly megnyerte az egyetemi országos bajnokságot, idén nyáron érkezett a hír, hogy utazhat a brazíliai világbajnokságra. Jól sikerült a felkészülése, az erőnléti munka után Soltvadkertre, Kalocsára, Budapestre, Kecskemétre is eljárt edzőtársakhoz, jó volt a formája, taktikailag érett a birkózása.

– Éreztük a vb előtt, hogy jó lesz. A felnőtt magyar bajnokságon bronzérmes lettem, kezdett összeállni a birkózás. Brazíliában kanadai ellenfelemet kis szerencsével vertem meg: 4–0-ra vezetett, de éreztem, hogy jó lesz ez. Összekapaszkodtunk és egy szaltóval, amit jól kigyakoroltunk, eldobtam 4 pontért és a végén 5–4-re nyertem. Utána a német srác 7–0-ra vezetett ellenem, egy pontra volt a technikai tus, onnan 8–7-re nyertem. A friss ellenfelek kihasználták, hogy nem vagyok éppen technikai virtuóz, utána viszont én bírom jobban. A meccseim 85 százalékát a második menetben nyerem meg. Kívülről a 2x3 perc nem tűnik soknak, de amikor egymásnak feszülünk, akkor húzzuk-vonjuk, lökdössük egymást. Az is nagy erőt igényel, hogy a másikat passzívnak láttassa az ember. Lökés-húzás, szétzilálás, kimozgatás rengeteg energiát igényel – meséli a nem szokványos utakat járó sportoló.

Brazíliában és nem a budapesti világbajnokságon lépett szőnyegre

– Elvesztettem a válogatót Ligeti Dani ellen, ilyen egyszerű ez. Az a válogatott, aki megnyeri a válogatót – mondja.

Az elvégezendő munkáról elárulja: futni nem szeret, de muszáj, ráadásul a hajcsár is dirigál, ezért aztán a Sugovica-töltés oldalán fel-le futkorászás nem tartozik a kedvencei közé. A másoknak romantikus élményeket jelentő Türr-emlékműről pedig a kötelező gyakorlatnak számító lépcsőzés jut eszébe.

– Legalább ötezerszer felfutottam rá, egyesével, majd párosával szedve a fokokat – számol be a mindennapos kínzásról.

Ennek is köszönhetően mondhatja el magáról, hogy sportágának első szabadfogású egyetemi világbajnoka. Ennek sportértékét érzékeltetve felidézi, hogy az egyetemi sportolók gáláján is díjazták, olyanok mellett, mint például az olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó Knoch Viktor. A sikernek köszönhetően ismertebb lett, ami talán még egy-két vizsgán sem vált kárára.

A sportéleten kívüli birkózó-­létről is van véleménye:

– Elég előnyös, amikor pakolni kell. Azt gondolom, a lányok is szeretik, ha valaki erős. Nyugodt életet élek, már nem vagyok balhés, a hétköznapokba az erőfitogtatás nem fér bele. Egy balhés, elhízott, komplexusos tinédzser voltam, most meg egy kevésbé elhízott, teljesen lenyugodott embernek érzem magam. Komplexusaim még vannak, mert nem tudok veszteni. A nyerési kényszer bennem van, főleg edzés előtt az öregek elleni fociban. Bármire képesek a győzelemért – árulja el széles mosoly kíséretében.

Majd a sportágában csaknem kötelezőnek számító karfiolfül hiányával is bizonyítja, hogy nála a szokatlan körülmények halmozódnak. Brusztolós a birkózása, ám nem törik a füle. Emiatt aztán a válogatottban olykor hobbibirkózónak nevezik. Van ideje ennek ellenkezőjét bizonyítani, hiszen súlycsoportjában fiatalnak számít. Célja természetesen az olimpiai részvétel, erre nem Tokióban, hanem később kerülhet sor. Egyszer majd edzősködni és tanítani szeretne, üzleti elképzeléseknek sincs híján, talán még az e-sportot is kipróbálja.

Edzője szerint a kitartás mellett egy kis flúg is kellett Bálint sikeréhez

Borsos Bálint 1994 márciusában született Baján, a Bereczkiben érettségizett. Jelenleg az egri Eszterházy Károly Egyetem hallgatója, testnevelés–gyógytestnevelés szakon. Jelenleg 195 cm és 127 kiló. Edzője, Jagicza László szerint minden munkát hajlandó elvégezni, kit tud tűzni célokat és képes értük küzdeni. Mivel későn kezdte a sportolást, ezért már nem tudta megtanulni azokat a dolgokat, amiket ellenfelei kisgyerek koruk óta magukba építettek. Ezért kondícióból próbálja megverni ellenfeleit. Az önmaga által magára rótt győzelmi kényszer azonban időnként hisztibe csap át, ami nem pozitívum.

– Nehézsúlyban egy német ellen 0–7-ről fordítani a hihetetlen kategóriába tartozik, az a győzelem az akarat diadala volt. Egy német stáb által felkészített és csúcsformába hozott versenyző ellen jön egy gyerek a penészes bajai edzőteremből és megfordítja a meccset, ez még ma is hihetetlen. Borsi lehetetlennek tűnő dolgokat is meg tud tenni. Természetesen, amikor 17 évesen jelentkezett, semmi esélyt nem láttam rá, hogy birkózó lesz belőle. Nem is hitte el senki. Kellett hozzá egy kis flúg. Élő bizonyíték, hogy sose késő elkezdeni sportolni – fogalmaz az edző.