labdarúgás

2018.07.24. 12:49

A Mizse és a Kécske már munkában van

Szombaton két megyei első osztályú labdarúgócsapat vívott előkészületi mérkőzést egymással: a mögöttünk álló idényben a 10. helyen végzett Lajosmizse és a megye kettes bajnok, az első ligában tehát újonc Duna Aszfalt Tiszakécskei VSE.

Vincze Miklós

A mérkőzést, amely egyik fél számára sem a felkészülés kezdetét jelentette, 1–0-s félidő után 4–1-re a hazai gárda nyerte, de a találkozón egyik fél számára sem az eredmény volt a lényeg.

Július 10-én kezdtük meg a felkészülést, heti három edzéssel készülünk – nyilatkozta Faragó Gyula, a Lajosmizsei VLC szakmai igazgatója. – Azért nem többel, mert úgy döntöttünk, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség. Azaz, legyen inkább csak heti három edzés, de azon lehetőleg mindenki részt tudjon venni. Túl sok edzőmérkőzést sem tervezünk, hét közben ugyanis nehéz összehozni a társaságot, hiszen igazi amatőr klub vagyunk, mindenkinek van munkahelye, és ezt tiszteletben tartjuk. Emellett meggyőződésünk, hogy a heti egy edzőmeccs elég is arra, hogy összecsiszoljuk a csapatot, illetve, hogy az újakat beépítsük. A jövő héten a Jászkisérrel, utána pedig a Gyulafirátóttal játszunk, tehát két olyan csapattal, amellyel egyébként nem találkozunk, azok tehát kiváló erőfelmérők lesznek.

Lajosmizsén tavaly a 6–10. helyezés elérése volt a cél, a saját maguk által felállított lécet átvitték, hiszen a 10. helyet sikerült teljesíteniük. – Egy kicsivel azért többet vártunk magunktól – tekintett vissza a szakmai igazgató. – Az őszünk jobban sikerült, a tavasszal azonban sérülés és egyéb problémák miatt gyengébb produkciót nyújtottunk, ám az idén szeretnénk előrelépni, azaz stabil középcsapattá válni, helyezést konkrétan inkább nem is mondanék. A csapatot is úgy próbáltuk megerősíteni, hogy olyan játékosokat hoztunk, akik hozzáállásban, mentalitásban is pozitív töltetet adnak a keretnek. A célunk tehát az előbbre lépés. A mai meccsen is látszott, hogy a játékunkat próbáljuk támadóbbá tenni, próbálunk több gólt szerezni, több mérkőzést megnyerni. Korábban sokszor a döntetlen volt a célunk, de szeretnénk minél több meccset győzelemmel lehozni. Így olyan játékosokat próbáltunk idecsábítani, akik illenek az általunk képviselt játékrendszerbe.

– Tavasszal óriási problémát jelentett számunkra, hogy az idény második felében már a hiányzókból tudtunk volna egy kezdőcsapatot kiállítani, ez rá is nyomta a szereplésünkre a bélyegét – vette át a szót Árva Zsolt, a csapat játékos-edzője. – Az elsődleges célunk a nyár elején az volt, hogy a sérültek talpra álljanak, illetve, hogy a távozókat tudjuk minőségi játékosokkal pótolni. Ha a maródiak fel-, illetve az új igazolások beépülnek, akkor tizennégy-tizenöt, egyforma képességű játékossal tudunk nekivágni az ősznek, és úgy el tudjuk érni a kitűzött célunkat. Fejlődni akarunk, előbbre akarunk lépni. Mi soha nem csak a jelenben gondolkodunk, már a feljutásunkat követően rendre kétéves szakaszokra tervezünk. Az első két év célja a biztos bennmaradás volt, a következő két év célja a stabilitás.

Távozott a klubtól Móra Viktor és Kovács József, ők ugyanis a futsal mellett nem tudták vállalni a nagypályás focit – tért át a változásokra Árva Zsolt. – Két középpályást, Szabó Gábort és Marosvölgyi Attilát igazoltuk Városföldről, illetve visszatért hozzánk Háry Péter támadó, szintén Városföldről. A mi keretünket erősíti a tavasszal még Kiskunhalason szereplő támadó középpályás, Steve Simtcha­tcha, a kerekegyházi védő, Tengeri Gyula, illetve tárgyalásban állunk még egy fiatal kecskeméti játékossal.

– Remekül szolgálta a felkészülésünket ez a találkozó – értékelte a mérkőzést a vendégek kapusedzője, Somogyi József, aki a családjával szabadságon tartózkodó Bagi Gábor helyett vette át ideiglenesen a marsallbotot. – Mi most kerültünk föl, és egy stabil középcsapattal játszottunk. Helytálltunk, az eredmény, a 4–1 talán túlzott, hiszen nekünk is voltak helyzeteink, csak nem sikerült értékesítenünk őket, a hazaiak viszont rutinosan kihasználták az övéiket. Első kézből szerezhettünk tapasztalatot, hogy milyen egy megyei első osztályú csapat, és az ilyen edzőmeccseknek van értelme. Egy alacsonyabb osztályú gárdát kitömni, annak szakmailag nem sok értelme van. Egy jó csapat ellen jobban kijönnek a hibák, és látjuk, hogy miken kell javítani. Egyébként jól elfáradtak a srácok ebben a pokoli melegben, ez is volt az egyik cél, hogy kifussák magukat, és ez megtörtént. De hát ilyen ez a játék, a bajnokikon is ilyen időjárás vár ránk, legalábbis a bajnokság elején, tehát nem árt hozzászokni.

A kécskei megye egyes csapatnál egyébként nem sokat tétlenkedtek a bajnoki cím megszerzése után, a felkészülés ugyanis már három hete megkezdődött. Heti három edzést tartanak és egy edzőmérkőzést játszanak, ez volt a második. Bagi Gábor, a csapat vezetőedzője a bajnoki záráskor elmondta, hogy sem igazolni nem terveznek játékost, és távozóval sem számolt, hiszen maradéktalanul elégedett a társaság szellemével, hozzáállásával. Ezt a kijelentését igazolta Somogyi József, aki elmondta, hogy a kerethez nem igazoltak senkit, és senki nem is hagyta el a közösséget. Akik megnyerték a bajnokságot, azokkal próbáljuk megoldani a célt, ami a bennmaradás. A távlati célunk az, hogy idővel stabil középcsapattá váljunk, de az idén elégedettek lennénk azzal, ha gond nélkül bent maradnánk. A csapat összetétele ideális, többségében fiatal játékosok alkotják a keretet, egy-két olyan rutinosabb labdarúgóval kiegészítve, mint a tavaszi gólkirály, Káli Tibor. Összetartó a társaság, ráadásul olyan nyolcvan százalékban tiszakécskeiek, tehát a helyi kötődés is abszolúte megvan.

A két hét múlva rajtoló kupában vérmes céljaink nincsenek – tért át az első feladatra Somogyi József –, főként annak fényében, hogy az első fordulót leszámítva szerdán rendezik a meccseket, és ez azért amatőr csapatoknál komoly gondot jelent, és a kispadunk sincs annyira hosszú, hogy két fronton is képesek legyünk helytállni. Ugyanakkor örömmel játszunk a kupában, hiszen egy éles meccs sokkal hasznosabb, mint egy edzőmérkőzés. Ahogy mondani szokás: mindig a meccs a legjobb edzés.

Ezek is érdekelhetik