Egy ikonfestő apáca életútja is megihlette Hollósy Katalint – galériával

Szerdán, Szent Anna-napján ünnepelte meg a Wojtyla Központ fennállásának 18. évfordulóját. Az ünnepség részeként nyílt meg Hollósy Katalin kiállítása. Az épület dísztermében látható tárlatot dr. Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselő nyitotta meg. 

Beszédében kiemelte: a Wojtylában nemcsak fizikailag kapnak táplálékot a szegények, hanem szellemileg-lelkileg is. Változatos a kínálat: zenei műsor, kiállítás, előadás részesei lehetnek ebéd előtt. Nemcsak kultúrát közvetítenek számukra, hanem annál sokkal többet. Egy közösséget alkotnak. Ebbe tökéletesen illeszkedik most Hollósy Katalin tárlata, alkotásai az emberről, az életről szólnak. 

Ezt követően Hollósy Katalin felidézte élete fontos pillanatait, majd mesélt a kiállított alkotások keletkezéséről.

A tűzzománc alkotás kapcsán kifejtette, ez is csak egy szakma, amikor a mesterember anyaggal dolgozik, az különbözteti meg a többitől, hogy ehhez szükséges rajzi felkészültség. Ő maga rajztanárként is dolgozott, tudja, tapasztalta, bárki képes megtanulni rajzolni, egy bizonyos szintig. 

Hollósy Katalin grafikusként indult, jól emlékszik amikor széchenyivárosi panelben a konyhában hol főzött, hol alkotott. Különösen akkor vált érdekessé mindez, amikor már zománckemence is helyet kapott benne. 

Alkotói munkásságára nagy hatással volt, amikor Szerbiában, Studenicán egy kolostorban találkozott egy apácával, aki csak azért lett apáca, hogy ikonfestővé válhasson. Ahogyan ez a példa is bizonyította: áldozat nélkül nem megy. S ezt vallja ma is Hollósy Katalin.

Az ottani élményei hatására készült el a studenicai fejfák című alkotása. A belső érzelmi töltődés hetekig elkísérte, sőt az alkotás díjat is nyert. A képzőművésznőt a természetben az ember alkotta dolgok is megihletik, számos művén megjelenik például a szalmakazal. 

A nemesnádudvari születésű képzőművésznő saját gyermekkoráról és szüleiről is vallott. Elmondta: mindkét szülője átélte a kitelepítés borzalmait. Édesanyja sváb családból származott, emiatt a második világháború után el kellett hagyniuk nemesnádudvari otthonukat, míg édesapja családjának a Felvidékről, éppen abba a házba kellett betelepülnie. Később az édesapjáék Dunántúlról visszahozták az édesanyjáékat, és a következő években elbujtatták őket. Szülei így ismerték meg egymást. 

A hangulatot fokozta Szénási Pál Bertalan és lánya, Anna lélekemelő zenés műsora.