Régi karakter kapott főszerepet Tallér Edina új könyvében

Bár sem művész, sem értelmiségi nincs Tallér Edina felmenői között, mégis családja volt az első közeg, ahol az irodalom rabul ejtette.

Verseket író édesanyja tanította meg például fogalmazást írni, és szülője már akkor észrevette, gyermekének lesz még dolga az írással.

A történetmesélés is mindig része volt a családjuk életének, nagyapja sokat mesélt neki.

– Korán megtapasztaltam, hogy ha az irodalom jelen van az életedben, nem vagy egyedül. Akár az írás, akár az olvasás segíthet jobban megérteni a körülötted lévőket, vagy épp megmutatni, hogy bármit is érzel, nem te vagy a világon az egyetlen, aki épp ezen megy keresztül – mondta Tallér Edina.

Szerencsésnek tartja magát az írónő, mert alkalmazott művészként is dolgozik, drámákát ír, ami a regényíráshoz képest más attitűdöt igényel. A konkrét terv iránti alázat mellett kell érvényesüljön a művészi szabadság egy drámaírás során, míg egy könyv történetének megalkotása kevésbé kötött folyamat, megtörténhet, hogy csak menet közben áll össze, hova is fut ki a történet. – Az írás számomra olyan, mint a gyermeknevelés. Sokat törődsz vele, igyekszel átadni a jót, néha hibázol és azt, akivé válik a gyermeked, azt, ami lesz a könyvedből, úgy fogadod el, ahogy van – fogalmazott Tallér Edina.

Ráadásul egy könyvet is gyakran évekig dédelget, formál az író, ahogy Tallér Edina is tette, a Lány a város felett című, új regényével. Négy éven keresztül, kisebb-nagyobb megszakításokkal foglalkozott a művel. – Életem legnagyobb kihívása és munkája volt ez a könyv. Többször félretettem, majd újra és újra bele kellett helyezkednem a történetbe. Egyszerre voltam fegyelmezett és hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek írás közben – emlékezett vissza az alkotás folyamatára.

A mű alapgondolata még az írónő 2013-as Lehetek én is című regényében tűnt fel. Az abban szereplő tizenhat éves lánynak írta meg a saját történetét új könyvében. – Olyan gondolatok kezdtek el foglalkoztatni, amiket jól esett volna hallani attól a tizenhatéves kislánytól, mert abban az életkorban más perspektívából szemléli az ember a világot – mesélt a főszereplő karakter megszületéséről.

A regény két fő vonulata a hit és magány. Az írónő azt szerette volna megmutatni az olvasóknak, hogy a magány lehet megnyugtató is, lehetőséget adhat a kibontakozásra.

– Egy városi séta alkalmával is többször láttam magányosan sétáló, padon ülő, tömegközlekedésen utazó embereket, szerettem volna többet tudni erről az érzésről, állapotról, és azáltal, hogy erről írtam, jobban megértem őket – mondta.

Tallér Edina arról is mesélt a jelenlévőknek, hogy következő könyve egy novelláskötet lesz, amit könnyed, nyári olvasmánynak szán.

Igenis, olvasnak a gyerekek

Ifjúsági regényeket is írt Tallér Edina, aki saját tapasztalatai alapján határozottan visszautasítja azt az általánosítást, hogy a mai gyerekek nem olvasnak. – Tele vagyok pozitív élményekkel a gyerekekkel kapcsolatban, többen írtak nekem a közösségi oldalakon, hogy mikorra várhatják a könyvem folytatását. Szívesen olvasnak, ha azonban úgy érezzük, nem sikerül elérni őket, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy mi, felnőttek, írók, mit csinálunk rosszul – hangsúlyozta.