Bemutatták Weninger Endre új könyvét Kecskeméten

– Mi adta az ötletet a könyv megírásához? – kérdeztük a szerzőt, Weninger Endrét.

– Sváb felmenőim vannak, de maximálisan kötődöm a magyar történelemhez, melynek számos területét részletesen feldolgoztam az évek alatt. Például kutattam már magyar miniszterelnökök, hadvezérek, felfedezők és a híres nők életútjait. A tanulmányaim a Montázsmagazin internetes újságban jelentek meg. Az olvasóktól sok pozitív visszajelzést kaptam. Ez adta az ötletet, hogy az egyik témát könyv formájában megjelentessem.

– Miért pont a híres nőkre esett a választása?

– A női téma mindig vonzó és népszerű. Én olyan hölgyeket mutatok be a könyvemben, akik lehet, hogy több száz évvel ezelőtt éltek, de életútjuk, munkásságuk ma is példamutató, időtálló.

– Hogyan fogott hozzá a kutatómunkához?

– Történelemtanárként dolgoztam, így megvolt a tudás, az ismeretanyag. Mindezt egészítettem ki újabb internetes forrásokkal. Tanárként az volt a tapasztalatom, hogy a történelem tantárgy nem vonzó a diákok számára a bemagolandó adathalmaz és évszámok miatt. Ha a múltunkat vonzóbbá, színesebbé akarjuk tenni, akkor be kell mutatnunk olyan személyiségeket, akik példaképül szolgálhatnak. A híres magyarokról szóló sorozataimat is ezért kezdtem el írni. Nem a történész szakmának szántam az írásaimat, nem száraz tényeket közvetítek. Az volt a célom, hogy felkeltsem az érdeklődést népünk nagy alakjai iránt. A történelmi tényekhez azonban mindig ragaszkodtam.

– Egy-két nőt kiemelne a könyvből?

– Nehéz egyet-egyet megnevezni, de mondok néhányat: Bányai Júlia, Jászai Mari, Laborfalvi Róza, Lorántffy Zsuzsanna, Szilágyi Erzsébet, Árpád-házi Szent Erzsébet, Kossuth Zsuzsanna és még sorolhatnám. A merítés elég nagy, a könyv több mint ezer évet ölel fel. Elsőként Sarolt fejedelemasszonyról írok a 900-as évek végéről, az utolsónak Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona életét mutatom be, aki 2013-ban halt meg.

– Mi alapján válogatta össze a harmincöt hölgyet?

– Igyekeztem az élet több területéről is válogatni. Van közöttük uralkodófeleség, felfedező, színésznő, költőfeleség, a kultúráért vagy az egészségügyért küzdő, valamint szent és „boszorkány” egyaránt. Az mindenképpen fontos kritérium volt, hogy legyen róla dokumentum, hiteles forrás. Sajnos több olyan híres magyar nő is volt, akiről nem maradt fenn adat. Például ott van Kanizsai Dorottya, aki a mohácsi csata után egyedül temette el a halottakat. Életéről azonban nincs információnk.

– Boszorkány?

– Igen. A harmincöt nőből kettőnek az élete inkább intő, elrettentő példaként állhat a mai nők előtt. Az egyikük Báthori Erzsébet, a csejtei boszorkány, a másik Báthori Anna. Úgy éreztem, fontos, hogy bemutassam őket, hiszen sok minden más is megtudható róluk az írásaimból. Horthyné viszont pozitív példa lehet annak ellenére, hogy a neve alapján sokan egyből leírnák. Holott sokat tett a budapesti zsidóság megmentéséért.

– Várható-e folytatás? A közönség megismerhet újabb híres magyarokat?

– Meglátjuk, milyen fogadtatása lesz az első könyvemnek. Ha pozitív, akkor a magyar miniszterelnökökről is írnék. Úgy gondolom, ez a téma szintén sokakat érdekelhet majd.

A szerző visszatért alma materébe

Weninger Endre 1947. augusztus 30-án született Mosonszolnokon. Kerekegyházán járt általános iskolába, majd a Kecskeméti Katona József Gimnázium diákja lett. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1971-ben kapta meg diplomáját, mint angol-történelem szakos középiskolai tanár. Előbb a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában kapott angoltanári állást, majd 1983-ban a szerző visszatért eredeti alma materéhez, és a Katona József Gimnázium tanára lett. Eleinte csak angolt tanított, majd a rendszerváltozás után kedvenc tantárgyát, a történelmet is. Nagy kihívás volt számára, amikor a gimnáziumban beindult a két tanítási nyelvű képzés, így a történelmet angol nyelven taníthatta. 2009-ben ment nyugdíjba, de néhány évig még teljes óraszámban tanított.