Cseke Péter az ifjúságot célozza meg Tragédia-feldolgozásával

– Milyen változást hozott az idei évad az ifjúsági előadások vonatkozásában?

– Ebben az évadban azáltal, hogy plusz egy előadást beemeltünk ifjúsági produkcióink közé, elválasztottuk a kisebb gyerekeknek és kifejezetten a felsősöknek szóló előadásokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy az Aladdin vagy a Péter és a farkas mesék kizárólag az óvodás és a kisiskolás korosztály számára élvezhetők. Az Aladdin története és látványvilága, Prokofjev zenés mesejátéka pedig komolyzenei dallamisága révén, véleményem szerint kisebbek és nagyobbak számára is nagy élményt nyújthat. Az ember tragédiája előadásunk azonban kifejezetten a felsősöknek szól, ezért kapta a junior becenevet. Emellett az ifjúság tekintetében más újdonsággal is szolgált az idei évad. Csatlakoztunk ugyanis az Emberi Erőforrások Minisz­tériuma által indított Lá­zár Ervin Programhoz, melynek lényege, hogy minden általános iskolás kisdiák évente legalább egyszer eljuthasson kulturális intézményekbe. Színházunk négy tanke­rület harmadik és ötödik osztályos diákjainak vendégül látásának lehetőségét nyerte el. Ennek keretében kicsit több mint nyolcezer gyermek tekintheti majd meg a három ifjúsági előadásunk egyikét az évad folyamán.

– Első junior-előadásként miért éppen Az ember tragédiájára esett a választása?

– Ennek sok összetevője van. Egyrészt ez egy drámai költemény, nem színpadra íródott. Nagyon sok rendező megpróbálta már színpadra álmodni. Én is közéjük tartozom, számomra is egy igazi nagy kihívás e vállalás. Emellett van egy negyedéves egyetemi osztályom, akiknek úgy gondoltam, nagyon nemes és szép feladat lehet ezt végigvinni. Ők jelenítik meg Lucifert a különböző színekben, és persze a nép, a tömeg szerepeit. Továbbá az is motivációt jelentett számomra, hogy január 1-től nemzeti színház lettünk, illetve, hogy január 22-én van a magyar kultúra napja. Ez mind arra biztatott, hogy egy nemzeti színháznak e jeles napon egy igazi, szép, veretes, magyar művet kell bemutatnia.

– Mitől junior az előadás?

– Mindenféleképpen egy főleg fiataloknak szóló, őket foglalkoztató kérdések köré csoportosított előadást akartam létrehozni. Azért junior, mert megpróbáltuk úgy értelmezni a művet, olyan kérdéseket kiemelni a dramaturg Tóth Katával, és olyan látványvilágot megálmodni Gyarmati Dórával, melyek a fiatalokat érdeklik, a mindennapjaikat feszegetik. Úgy gondolom ugyanis, hogy már tizenéves korban, húszévesen pedig már mindenképpen el kell jutnia az embernek oda, hogy feltegye magának a kérdést: mi az életem értelme és célja? E darab többek között erről is beszél. Madách hívő, keresztény ember volt, mely az említett kérdésre adott válaszát is meghatározta. Az általa felhasznált mítosz, az ember teremtésének története abból indul ki, hogy a Jóisten lelket teremtett belénk, és az örök életre hívott meg bennünket, amit a földi élet előz meg. Annak végén van egy küszöb, melyet mindannyiunknak át kell lépni. A halál. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden, ami azt megelőzi, csupán hiábavalóság. Gyönyörű szép életet tudunk élni. A keresztény ember számára pedig ott a remény, annak hite, hogy a halál után a feltámadás és az örök élet lehetősége várja.

– A rendezés során mekkora kihívást jelentett, hogy a történet sok helyszínen játszódik?

– Tizenöt szín van a műben. Az első három és az utolsó bibliai, a többi pedig különböző korok különböző helyszínein játszódik. Van egy alapdíszletünk, mely egyrészt megpróbálja példázni azt a szétesett világot, melyben ma élünk. Emellett pedig egy-egy jelzéssel, díszletelemmel vagy éppen vetítés révén igyekszünk elkerülni abba a korba, melyben éppen zajlik a történet.

– A műben kulcsfontosságú szerepe van Lucifernek. Miért döntött úgy, hogy karakterét színenként más-más egyetemi hallgató formálja majd meg?

– Luciferről sokan azt gondolják, hogy egyenrangú az Úrral, mert pöröl Istennel. Holott korántsem. Ő egy arkangyal, aki elbukik. A fényt hozó, aki maga a hideg ész. Elmondja a teremtőnek, egy pici hely elég neki, hogy megrontsa az emberi életet. A történeti színeken végigvezetve Ádámot különböző módokon próbálkozik ezzel. Hol cinikusan érvel, hol hideg tárgyilagossággal próbál rámutatni, hova vezet a dicsvágy, máskor egyszerűen kigúnyolja a bölcsességet vagy éppen a butaságot. Tehát minden színben más eszközzel próbálkozik, ezért döntöttem amellett, hogy szerepe vándoroljon. Mindig a gondolkodása a lényeges, hogy éppen mivel próbálja Ádámot tőrbe csalni. Rávenni arra, hogy kiszálljon e földi életből. Legfőbb célja ugyanis, hogy az embert elvigye egy olyan pillanatig, hogy azt mondja: kiszállok, itt a vége, nem csinálom tovább, nincs értelme. Azonban nem tud győzni. Igaz, hogy Ádám is elbukik minden színben, de aki eszmékért tud élni és küzdeni, az az igazi nagy ember. Ennek a nagybetűs Embernek az élete tragédia, mert a közösségért folytatott küzdelmében mindig elbukik. Az eszméket ugyanis, melyekért küzd Ádám, a tömeg félreérti és elferdíti, az emberiség nagyjait pedig a hálátlanok eltapossák.

– Január 1-től immár nemzeti színházként működik a teátrum. Milyen előnyöket hozott eddig magával a minősítés?

– Nyilvánvalóan hirtelen nagyobb változás nem látszódhat, hiszen azért kaptuk a nemzeti minősítést, mert arra már alkalmasak vagyunk. Ami jelenleg nagyobb hozadéka, hogy a nemzeti létezés egyfajta anyagi plusszal is jár. A színház egy különleges műfajú intézmény, ahol nagyon sokan dolgoznak a háttérben egy-egy produkció kapcsán. Eddig a teátrum 73,7 százaléka minimálbér-közeli bérezésen volt. Ha azt nézzük, hogy a kollégáimnak nincsenek hétvégéik és ünnepnapjaik, belátható, hogy nagyon alulfizetettek voltak. Nagyon boldog vagyok, hogy január 1-től a színházon belül mindenkinek a fizetését valamennyire rendezni tudtuk.

Szereplők, közreműködők

Játsszák: Hajdú Melinda, Koltai-Nagy Balázs, Dura Vero­nika e. h., Kelecsényi Anna e. h., Szabó Dorottya e. h., Támadi Anita e. h., Trill Beatrix e. h., Kovács Martin e. h., Nagy Péter János e. h., Urbán Richárd e. h., D. Varga Ádám e. h., Varga Huszti Máté e. h.

Az Úr hangja: Kőszegi Ákos

Rendező: Cseke Péter

Látványtervező: Gyarmati Dóra

Dramaturg: Tóth Kata

Zeneszerző: Koltai-Nagy Balázs

Játékmester: Szegvári Júlia

Súgó: Patyi Szilvia

Rendezőasszisztens: Siflis Anna e. h.

Ügyelő: Csitári Tamás