A pillantásfogás művészére emlékeztek Kiskunmajsán

– A kiskunmajsaiak legyenek büszkék arra, hogy van egy ilyen csodaemberük, egy művész, aki felhozta Majsát a magyar kultúra térképére. Konecsni György nevét nemcsak Magyarországon ismerik, hanem a határainkon túl is, hiszen hihetetlen sziporkázó szellemiségű és mesterségbeli tudású alkotó volt, aki soha nem felejtette el, hogy honnan származik és mindig szívesen jött haza a szülőhelyére – fogalmazott Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója a Konecsni 111 című tárlat szombati megnyitóján.

A helytörténeti gyűjtemény – amely a település leghíresebb szülöttének nevét is felvehette – reprezentatív tárlatán számos, eddig még ki nem állított mű is helyet kapott és olyan alkotások is láthatók, amiket a Magyar Nemzeti Galériában őriznek. A plakátok, festmények, bélyegtervek mellett Konecsni György köztéri alkotásait is megismerheti a közönség. Az egyik kiállítóterem falán pedig csupa olyan festmény és rézkarc látható, amit helyi műértő gyűjtők kölcsönöztek a tárlatra.

– Ha a művészetét tekintjük, akkor ő egy igazi reneszánsz ember volt, hiszen a XX. század azzal telt el, hogy a művészek különféle kiutat kerestek, hogyan tudnák önmagukat kifejezni. Ennek fő oka az volt, hogy megjelent a fotó a XIX. század utolsó harmadában. A fotó- és a képzőművészet versenyzett egymással, mindegyik kereste a maga helyét. Konecsni azok közé az alkotók közé tartozott, akik elsősorban azzal foglalkoztak, hogy megpróbálták minden egyes elvágyni akaró ágazatát a képzőművészetnek egységben kezelni – szólt Konecsni György művészetéről Bereczky Loránd.

A Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója elmondta, hogy a festőnek készülő Konecsni Rudnay Gyula tanítványa volt, akit a megkapó vidéki táj megkapó ábrázolójaként jegyeznek. – Ha megnézzük Konecsni korai festményeit, rézkarcait, láthatjuk a mestere szellemiségének kéznyomát a művein. A pályáját akár festőként is végigfuthatta volna, de őt érdekelte a rajz is. Később Konecsni olyan képgrafikusoknak lett tanítómestere, mint Reich Károly, Gross Arnold vagy éppen Kass János – sorolta Bereczky Loránd, aki hozzátette: Konecsni György elég hamar megismerkedett az alkalmazott grafikával, és őt tekintik a magyar plakátművészet egyik alapítójának.

A plakátokról – mint azt a megnyitón bemutatott filmrészletből megtudhatta a közönség – Konecsni György így vélekedett: „A plakát csak pillanatok alatt tudja elvégezni a feladatát. Hogy úgy mondjam: pillanat alatt fogja a pillantást. Éppen ezért csak tömör és egyszerű lehet.”

Az egyiket elvette az Isten, de adott helyette másikat

Konecsni György a Felvidékről Kiskunmajsára települt Konecsni Alajos hentes és mészáros ötödik gyermekeként született 1908. január 23-án. A sors furcsa fintora, hogy öt évvel idősebb bátyja – aki szintén a György nevet viselte – akkor hunyt el torokgyíkban. Az apa egyszerre jelentette a plébánián a születést és a halált. „Mikor Varga Mihály apátplébános meglátogatja a gyásztól sújtott családot, a síró édesanyát így vigasztalja: Ne sírjon asszonyom. Az egyiket elvette az Isten, de adott helyette másikat.” – olvasható Kozma Huba A pillantásfogás művésze című kötetében. Közel 16 ezren éltek akkoriban a községben, melynek elöljárósága vállalta két, tehetséges tanuló számára a továbbtanulás költségeit. A „föstőakadémiára” bejutó Konecsni Györgynek kellett is a támasz, mert apja vállalkozása időközben csődbe ment. Konecsnit az 1930-as években készült idegenforgalmi plakátjai tették nemzetközi hírűvé, s világkiállítások nagydíjait is elnyerte. A művész 62 éves korában hunyt el Budapesten.

Reprezentatív tárlaton számos, eddig még ki nem állított alkotást is láthat a közönség A szerző felvétele