A magyar kultúra napjának alkalmából megyénkhez köthető kiválóságokra emlékezünk

Buda Ferenc

A Kossuth – és József Attila díjas magyar költő, műfordító Bács-Kiskun megye több városához is kötődik. 1963-1970 között többek között Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt, majd 1986-tól a Forrás folyóirat főmunkatársa. Több műve is Kecskeméthez kötődik, így a Varázsének című kötete, amibe török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. 1986-ban szintén megyeszékhelyünkön, 50. születésnapja alkalmából tisztelői és barátai megjelentették a Csönd, ének, csönd... című kötetet, amelyben még addig nem közölt írásait és műveinek bibliográfiáját olvashatjuk. Buda Ferenc jelenleg is megyénkben, Tiszakécskén él.

Jókai Mór

„A nagy mesemondót” édesanyja levegőváltozás céljából küldte Kecskemétre, jogot tanulni, mert Jókai meg volt győződve róla, hogy tüdővésze van. Az alföldi város testére, lelkére egyaránt üdvösen hatott. Visszaemlékezésében így emlegeti ezt az időszakot: „Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író.” Megismerte az igazi magyar népéletet, a népjellemet, a puszták világát. Kecskeméten a visszatért életkedv elég változatossá tette napjait. A sugárzó szemű, szőke, választékos modorú ifjú meg is tudta magát kedveltetni a diákság körében. Szorgalmasan tanult, de volt ideje színielőadásokat rendezni, bennük játszani, rajzolni és festeni; sőt, kisdiákokat is tanított rajzolni. Itt írta a Zsidó Fiú darabot, 1842-ben, melyet pályázatra szántak.

Petőfi mint színész 1843. január közepén Kecskemétre került és felkereste Jókait. A színészköltő sanyarú helyzetben volt, Jókai arra kérte őt, másolja le drámáját, gondolván, hogy majd tisztességes honoráriumot ad neki. Petőfi örömmel tette meg a baráti szolgálatot; a honoráriumot azonban nem fogadta el. Jókai tehát azzal fejezte ki háláját, hogy lefestette barátját olaj-miniatűrben, violaszín sárga gombos frakkban. Petőfi nagyon megörült a képnek és később is szívesen mutogatta azt pesti barátainak. Ekkor festette bankházi Ács Pál arcképét is, mely a kecskeméti főiskola birtokában van.

Petőfi Sándor

A magyar költő, forradalmár 1823-ban született Kiskőrösön. Anyai nagyapja, Hrúz Mihály, tehetős redemptus, aki Kecskemét város tekintélyes polgára volt. Apja, Petrovics István szabadszállási kocsma- és mészárszékbérlő volt, majd 1821-ben Kiskőrösre költöztek. 1822–24-re a családfő kibérelte a kiskőrösi mészárszéket, és ott lakott feleségével együtt, így született ott meg első gyermekük, Sándor. A költőt Kiskőrösön keresztelték meg január 1-jén az evangélikus vallás szerint.

Apjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett. A hároméves ciklus leteltével, 1824. október 14-én a nagyobb kiskunfélegyházi székbérletre vállalkozott, és családjával együtt oda is költözött. A család anyagi helyzete itt még biztonságosabb lett, és Petőfi vidám és boldog gyermekkort élhetett, amelynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szívét. Petőfi e várost Szülőföldemen (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is.

Az ifjú Petőfi összesen kilenc iskolában tanult, már ötévesen koptatta az iskolapadot. Félegyházán ment először iskolába, de csak vendégként járt be a római katolikus elemibe egy ideig. Ezután három évig Kecskeméten tanult: először 1828. május 10-én vitte apja az evangélikus népiskolába, ott íratta be 1829. május 10-én a második, illetve 1830. május 15-én a harmadik elemibe is. Szállása Habel Józsefnél volt, aki akkor az öreg Petrovics félegyházi és kecskeméti mészárszékének haszonbérlőtársa volt.

1842 októberében, miután meglátogatta Csokonai sírját Szabadszálláson át, gyalog ismét hazatért Dunavecsére. Szülőhelyének ekkori viszontlátásakor írta a Hazámban című költeményt, amit már Petőfi Sándor név alatt adott ki november 3-án az Athenaeum.

Petőfi később már rátalált a színészetre, de társulata 1843 januárban kettészakadt, ő az egyik felével Kecskemétre vándorolt. Itteni tartózkodását az tette kellemesebbé, hogy Jókai akkor ott tanult, elvezette őt Ács Károlyhoz is, akit szintén Pápáról ismert. Gyakran felkeresték egymást, felolvasták és bírálgatták műveiket. Kecskemétről is több dalt küldött az Athenaeumnak, mindig a legszigorúbb bírálatot kérve Bajza Józseftől. 1843 májusára országgyűlést hirdettek Pozsonyba; Petőfi abban a reményben, hogy ott jobb színtársulatot fog találni, amelynél előhaladása is biztosabb lesz, elhagyta a kecskemétit.

1846-ban Felhők címmel apró verseket adott ki, melyek nagy része Pesten és Szalkszentmártonban íródtak.

Határozott vágya volt a népet képviselni az országgyűlésen, és 1848-ban szűkebb hazájában, a Kiskunságban fel is lépett követjelöltként. Programja tetszett is, de rágalmakat terjesztettek róla, a népet ellene fordították, választóit megakadályozták a szavazásban és őszintesége is csökkentette választási esélyeit. Ezért júniusban elbukott a képviselőválasztáson. Távozásra kényszerítették, nemzetőrök kísérték ki Szabadszállásról. Csalódottan és ekkori tapasztalatainak hatása alatt született Az apostol című költeménye.

Katona József

A drámaíró 1791-ben született Kecskeméten, és itt is halt meg 1830-ban a városháza kapujában (ahol a mai is áll), szívrohamban. Nem véletlen, hogy városunk több intézményét is róla nevezték el. Tanulmányainak egy részét is a megyeszékhely iskoláiban végezte.

1826. november 23-tól Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Ebben az évben egy színház tervrajzát is elkészítette a kecskeméti tanács számára.

József Attila

A magyar költészet egyik legnagyobb alakja is eltöltött egy rövid időt megyénkben. 1919-ben, anyja halála előtt enyhíteni kívánva a család nyomorán, Attila a szabadszállási rokonokhoz utazott, ott kapta a hírt, hogy édesanyja december 27-ről 28-ra virradó éjszakán elhunyt. Ez a tragédia élete meghatározó élményévé vált, s költészetében is mély nyomot hagyott.