A régi polgári világ emlékét őrzik az orgoványi család kincsei

Babuska néni a faluban házi süteményeket sütött lakodalmakra, családi rendezvényekre és amit munkájával megkeresett, azon különleges, régi használati és dísztárgyakat vásárolt, a későbbi gyűjtemény darabjait. Időnként Kecskemétre is bejárt, hogy a vásárban is értékes darabokhoz jusson hozzá, de sok tárgyat kapott azoktól a családoktól is, akiknek a süteményeket készítette. Babuska a folyamatosan gyarapodó gyűjtemény gyönyörűséges darabjai közt élt, s azt tervezte, hogy a családban szétosztja a tárgyakat, ám unokahúga, Ágnes azt javasolta, hogy hozzanak létre múze­umot a ritkaságokból.

– A nagynéném erre gondolt egy nagyot, összecsomagolta a gyűjtemény nagy részét és átadta nekem. Útravalóként csak annyit mondott: csinálj egy múzeumot! – mondta Palásti Kovács Ágnes, aki ekkor még húszéves volt és főiskolára járt. Orgovány máig egyetlen múzeuma 2007-ben valósult meg, amikor Ágnesék az orgoványi családi házuk kertjében álló melléképületből kialakították annak helyét, ami máig otthont ad a kiállítás darabjainak. A hatvan négyzetméteres épületben sűrű rendben helyezkednek el az ámulatra méltó díszítéssel és kidolgozottsággal bíró évszázados darabok.

A múzeum két helyiségben mutatja be a régi élet kellékeit, azokat a korabeli tárgyakat, amelyek szükségesek voltak a mindennapok háztartásában, vagy dísztárgyként tették szebbé tulajdonosaik életét. Elég csak a kagylóhéjból készült ételkiszedőre pillantani és megállapítható, hogy a száz-százötven éves, kézzel készült használati tárgyaknál a praktikum mellett az esztétikum is jelentős szerepet kapott. Egyértelmű üzenet ez arról, hogy az élet többről szól, mint a puszta szükség, a szépség ad neki értelmet.

A múzeum két helyiségét végigjárva látható korabeli, kézzel festett porcelán komatál, ami a mai ételes megfelelője. Gyönyörű horgolt ruhadarabok, köztük egy csecsemőnek készült csipkeruha. Egész kollekció állt össze olajlámpákból és mindenféle űrméretű és díszítésű bögréből, pohárból. Rengeteg festett tányér és több festmény is ékesíti a kis házikó falait, és a mai, eldobható borotvát használó férfiak bizonyára zavarba esve állnának az 1888-as, faragott, titoknyitós borotválkozódoboz előtt, ami az I. világháború frontját is megjárta. A gyűjtemény két legrégebbi darabja egy aranyszövésű kötő és egy kiegyezés idején készült üvegpohár.

A régi, megsárgult lapú könyvek és újságok szerelmesei is megtalálhatják számításaikat a gyűjtemény darabjai közt. Belelapozhatnak az 1884–1918-ig élt Magyar Salon képes kulturális folyóirat összekötött példányaiba, vagy az 1840-es évek talán legfontosabb, műfajteremtő irodalmi divatlapjába, az Életképekbe, de nosztalgikus pillanatokat okozhat sokak gyerekkorának kedves olvasmánya, a Tolnai Világtörténelme is.

Jobban láthatóvá válhat a múzeum

Ágnes későbbi tervei közt szerepel, hogy jobban láthatóvá tegye a múzeum darabjait: a vendégfogadóként is üzemelő tanyájukra szeretné kiköltözteti a szép tárgyakat. Arra a tanyára, ahol a gyűjteményt létrehozó nagynénje 84 évvel ezelőtt született. Ehhez azonban először megfelelő körülményeket kell kialakítani, hiszen a gyűjtemény komoly értéket képvisel.

Ágnes elmondta, a múzeum működtetésében küldetéstudat vezérli.

– A múlt őrzése fontos feladat, ami folyamatos anyagi ráfordítással jár. Mi a jövő generációi számára őrizzük a múltat, hiszen csak abból tudunk jövőt építeni – mondta Ágnes és hozzátette, hogyha egyszer valóban végeznek a költözéssel, újabb feladat vár rá: Babuska néni, mint Orgovány süteménykészítője, az évtizedek alatt vaskos, kézzel írott receptgyűjteményt halmozott fel, amit szeretnének valamikor könyv formában kiadni.