Steigervald Krisztián: A szülőség a gyermek megszületésétől egy önismereti út

A rendezvény házigazdája a Bajai Múzeumbarátok Egyesülete volt. A szervezők nevében Éber Anna a 40 éves civil szervezet további programjait ismertette, majd röviden bemutatta a meghívott előadót is. Elmondta róla, hogy előadásaival és két megjelent könyvével azért dolgozik, hogy a mai korban a generációk jobban tudjanak alkalmazkodni egymáshoz, megértőbbek legyenek.

A könnyed stílusban előadó, tapasztalati példákkal tűzdelt előadás során Steigervald Krisztián egyebek között kiemelte: értékalapú változás következett be az elmúlt 50-60 évben. Elveszítettük a közös nyelvet, közös teret és a közös időt. A napi kapcsolatokban tetten érhető az úgynevezett kommunikációs bukfenc: a generációk mást értenek bizonyos kifejezéseken, másként értelmeznek gesztusokat, amikből félreértések, sértődések is adódhatnak.

Kiemelte: a generációhoz való tartozás élményalapú, tehát mindenki azt tekinti normálisnak, amibe beleszületett, a létezése előtti világ számára nem érdekes, nem működőképes, nem visszahozható. Napjaink audiovizuális kultúrán alapuló világa az oktatás terén is jelentős változásokat hozott. A XX. században születettek a tekintélyelvű nevelés elve alapján működtek, működnek, e szerint a hierarchiában vagy korban felettünk állónak mindig igaza van. Ugyanakkor a partneri tapasztalaton alapuló kapcsolatokban, ami már a XXI. században születettekre jellemző, mintázatot követnek. Vagyis az az elsődleges mintaadó, akit a többiek lekövetnek.

Sajnálatát fejezte ki a pedagógusok iránt, akik minden percben versenyben vannak a diákok figyelméért szemben a YouTube-bal, a Tik-Tokkal vagy a Minecrafttal. A diákok azonban önhibájukon kívül nőnek fel a digitális térben, és a szülő feladata, hogy ezt a helyzetet jól és támogató módon kezelje, de nem lehet ugyanúgy kezelni a helyzetet, szülőként viselkedni, mint amikor a mai szülők gyermekek voltak – szögezte le az előadó.

 – tette hozzá.

– Hogy lehet valaki ma, 2024-ben tökéletes szülő? Nincs tökéletes szülő és nem létezik erre vonatkozó recept. A szülőség a gyerek megszületésétől egy önismereti út, mindenkinek a sajátja. Mivel mi vagyunk az első digitális szülők, nincs arra vonatkozó mintánk, hogyan kell ezt jól csinálni, mint ahogy arra sem, hogyan kell digitális gyereknek lenni – emelte ki az előadó.

Hangsúlyozta, fontos a felnőttek önismeretének fejlesztése, ha e téren elakadásaik vannak, kérjenek segítséget. Saját példáján keresztül ismertette: jellemzően mindenki a saját életkorát tartja normálisnak, és mindenki más – akár idősebb akár fiatalabb – fura. Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól sem, mennyit változott a világ körülöttünk. Az okoseszközök térhódítása kapcsán kiemelte, hogy a mai gyermekeknek nincs okuk az unatkozásra, és emiatt nem alakul ki a kíváncsiság képessége bennük, és ebből adódóan pedig a várakozás képessége sem. Például a délelőtt megírt dolgozat kijavítását alig néhány órával később számon kérik a gyerekek tanáraiktól, vagy ha elromlott a mobil, akkor azonnal kell egy másik – idézte a mindennapi élethelyzeteket az előadó.

A telefonhasználattal kapcsolatosan az is elhangzott, hogy a szemkontaktus beszűkül, pedig ez az anya-csecsemő kapcsolat alakulásában is, és később is, az emberi kapcsolatok fejlődésében is létfontosságú. Az eszközhasználat engedésével vagy tiltásával kapcsolatosan hangsúlyozta: nem tudjuk, mi a jó irány e téren. A legtöbb, amit tehetünk, hogy kísérletezünk. Legfeljebb hibázunk. Leszögezte: a teljes tiltásnál sokkal célravezetőbb az együttműködés, a határok és keretek megszabása, amihez a szülői példaadás is hozzátartozik.

– Sajnos nincsenek jó és biztos megoldások, senki nem tudja megmondani, hogyan lehet ma igazán jó szülő a digitális bennszülött generáció. Nincs jó vagy rossz megoldás. Mi, az X és Y generáció tagjai tudunk generációs hidat építeni, hiszen mi éltünk a XX. és XXI. században is, nekünk vannak tapasztalataink. A digitalizáció életünk része, ha tudjuk kezelni és elkülöníteni térben és időben, az megoldás lehet – összegezte az előadó.

– Február után újra, teltház és töretlen érdeklődés mellett rendeztük meg Steigervald Krisztián generációkutató dupla előadását a Bácskai Kultúrpalotában. Néhol síri csendben, néhol nevetve hallgattuk az előadót, aki könnyed stílusban, mégis határozottan képviselte misszióját, mely szerint mi vagyunk azok (a nézőtéren ülő X, Y generációsok és babyboomerek), akiknek át kell helyezkedni, fel kell ismerni és adaptálódni kell, hogy segíthessünk a fiataloknak, akik egy másik világba születtek bele. Felelősségünk van abban, hogy mit mutatunk nekik, fontosabb-e nekünk az offline figyelem, beszélgetés, vagy csak az online lét. Mi vagyunk azok a szülők, nagyszülők, pedagógusok, munkatársak, cégvezetők, akik ismerjük, milyen volt az élet a világháló megjelenése előtt, így hídszerepet tölthetünk be a generációk között. Megértéssel, megbocsájtással, tenni akarással – összegzett Éber Anna, aki az est háziasszonyaként képviselte a Bajai Múzeumbarátok Köre Alapítványt.