Az egykori kecskeméti elit iskola találkozóján nosztalgiáztak az öregdiákok – galériával

Faragó György budapesti főszervező ismét összehozta a csapatot. A találkozó különlegessége, hogy voltak az ötvenes, hatvanas és hetvenes évekből is öregdiákok. Mindenki örömmel beszélgetett egykori társaival, régi fényképeket nézegettek, felelevenítették a régi kedves emlékeket. 

Kecskeméten az 1950-es években a régi árvaház helyén alapították meg az Országos Nevelő Intézetet. A mai Kocsis középiskola épületében működött az 1980-as évek elejéig. Leginkább az ONI név maradt fenn, de 1972/73-as tanévtől Országos Pedagógiai Gyermekotthon néven működött. Évtizedeken át hazánk elit iskolái között tartották számon, elsősorban az ország különböző pontjairól neves pedagógusok, elismert orvosok gyermekei járhattak oda, de egy-egy árva, félárva is bekerülhetett.

Az évtizedek alatt több találkozót is szerveztek, legutóbb hat éve, 2017-ben. Abban azonban megegyeztek, hogy legközelebb két év múlva újra összejönnek, hiszen, ahogyan mások, már ők sem lesznek fiatalabbak. 

A díszteremben először Faragó György főszervező üdvözölt mindenkit, majd közösen elénekelték az ONI-s indulót. Ezt követően Juhász István, a Kocsis középiskola igazgatója köszöntötte az öregdiákokat. 

A találkozó kapcsán több öregdiákot is arra kértünk, elevenítsék fel az ONI-s éveiket. 

Balogné Imrefi Anna 1973-78. között lakott az intézményben, a 8-as tanulószobához tartozott. 

Kunszentmiklósi diákként a Bányaiban tanultam. Én azon kivételek közé tartoztam, aki nem pedagógus gyerekként került be. A távolság miatt hosszú órákat vett el az ingázás, és nem egyszer elaludtam az órán. A tanárnőm közbenjárására vettek fel az ONI-ba, mely nagyban meghatározta az életem. Imádtuk egymást a szobatársaimmal, mai napig tartjuk a kapcsolatot – mesélte Anna. 

Szécsényi István martfűi diákként érkezett az ONI-ba, ahol 1972-77. között lakott, és szintén Bányais gimnazista volt. 

– Nagyon sok jó emléket őrzök ezekből az évekből. Korrekt, emberséges nevelőtanáraink voltak. A diáktanács elnökeként a nevemhez fűzödött a pinceklub megalapítása, mely egy buli erejéig élt. Minden nap volt kimenőnk, uszodába és színházba is járhattunk. A társaság nagyszerű volt. A feleségemet, Mártát is itt ismertem meg, Szegeden alapítottunk családot, három gyermekünk született, és tőlük hat unokánk. A két öcsém is ide járt, és egyikük, János szintén itt jött össze a feleségével, Ildikóval – emlékezett vissza István.

Kecskemét ismert festőművésze, Dunszt István is ONI-s volt 1957-63-ig, és a Katona gimnáziumba járt. – Pedagógus édesanyám özvegyen maradt, így lehetőséget kaptam, hogy az ONI-ba járjak, az első lakók egyikeként. Bár bentlakó voltam, de bevallom, gyakran hazalátogattam. Az intézményben fegyelemre, tiszteletre tanítottak minket, egyenruhát viseltünk. A képzőművészeti pályám is innen indult, Palkó József és Maros-Tordai Anna művész házaspár tanítványaként. Velem és Szűcs Sándor barátommal alapították meg a művészeti szakkört. Emlékszem akkor a nevelőtestület közösen lottózott és ötösük lett. Ennek is volt köszönhető, hogy a szakkör elindulhatott. A modelleink mindig azon tanulótársaink voltak, akikre büntetést szabtak ki. De nemcsak a művészi vonalat emelném ki, Horváth Gyula bácsi vezette a vegyeskórust, gyakran tartottak nekünk táncesteket, és színjátszókör is működött. Emlékszem rá, a szomszédos iskolába jártak a szovjet gyerekek, főleg a lányokkal voltunk jóban, a fiúkkal már kevésbé – mesélte Dunszt István, aki nemcsak festőművészként ismert a hírös városban, hiszen a nevéhez kötődik a női röplabda is. 

ONI-s társa volt Fehér Rozália is, aki Miskolcról látogatott el a találkozóra. Csak két évig élt az intézményben, de nagyszerű emlékeket őriz. A 7-8. osztályt járta Kecskeméten, az egykori Mátyás téri iskolában. 

Pedagógus szülő gyermekeként Budapestről Berg Károly szintén 1957-ben érkezett az ONI-ba. Sok vidám történetet felelevenített a beszélgetés alatt, elmesélte például, hogy volt biliárd szobájuk és a könyvtárban sok ezer könyvből válogathattak. 

Az egykori tanárok közül Szabics Istvánné is ellátogatott a találkozóra, aki már a végén kapcsolódott be az ONI életébe. Balogh Gyula igazgató felkérésére rendszeresen kirándulni vitte a lakókat. Egynapos kirándulásokat tettek a közelben, vonattal, busszal, amire futotta. A turista szakosztály mellett a tanárnő még a tank történetét is felelevenítette, amikor is a szomszédos Zója Utcai Általános Iskola alagsorában a gyerekek rátaláltak egy rozsdás tankra, ahol korábban a szovjet diákok tanultak.