Kettéhasadt kő jelzi Katona József halálának helyét Kecskeméten

A múltat a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban korábban már megjelent cikke alapján idézzük meg, illusztrációként Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából válogattunk régi képeslapokat. 

A történelmi források szerint négy óra körül, késői ebédről hivatalába visszatérve, a kő helyén, a régi városháza kapujában „hasadt meg a szíve”. Ennek állított emléket az 1891-ben alakult Katona József Társaság az 1930-as évek közepén, a városháza előtti elkerített szegélyparkban, a főbejárattól balra. A kőmonumentumon a következő felirat olvasható: „Itt hasadt meg a szíve Kecskemét legnagyobb fiának.” 

Sebestyén Imre kecskeméti képeslevelezőlap-gyűjtő hagyaték gyűjteményében is találhatunk többet, mely a kettéhasadt követ mutatja. Emellett több olyan, XIX. század végi, XX. század eleji képeslapra is rálelhetünk, amely Kecskemét nevezetességeit mutatja be egy lapon keresztül. A legtöbb osztott képeslapon Katona József szobra is helyet kap, példázva ezzel, hogy Katona József halála után milyen büszke volt rá szülővárosa. Katona József emlékét ma is méltán ápolják a kecskemétiek. Szomorú azonban, hogy életében nem kapta meg a méltó elismerést. 

Katona József 1791. november 11-én született Kecskeméten, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában, más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan, az iparos-paraszt polgárság tehetősebb tagjai támogatták a művelődés intézményeit. Katona szülei – bár maguk iskolázatlan emberek voltak (apja takácsmester) – fontosnak tartották legidősebb fiúgyermekük taníttatását. Elemi tanulmányait 1798–1802 között a kecskeméti római katolikus iskolában végezte. A gimnáziumi éveket a pesti, kecskeméti és szegedi piaristáknál töltötte.

Gimnáziumi osztályait befejezve Katona József jogi tanulmányokat kezdett: a kor szokásai szerint a nem nemesi származású ifjak számára a jogi pálya tette lehetővé a vármegyei vagy városi tisztségek betöltését, illetve az értelmiségi foglalkozások művelését. Egyetemi tanulmányai során nem ért el különösebben jó eredményeket, viszont számos egyetemi társához hasonlóan színészként csatlakozott a pesti magyar színtársulathoz. Békési József álnéven kisebb szerepeket játszott, de drámafordításokkal, -átdolgozásokkal és eredeti darabok írásával szintén kimutatta a színjátszás iránti elkötelezettségét. Színésztársai között volt Széppataki Róza, aki később Déryné néven vált halhatatlanná. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné Széppataki Róza iránti elfojtott szerelme. 

A drámaírói pályának már épp készült hátat fordítani, amikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt, melynek első változatát 1815-ben írta, de a darab bemutatása sokáig váratott magára a cenzúra miatt. Halála után, 1833-ban volt az első ősbemutató is Kassán. Később Kecskeméten a színház épületét a millenniumi ünnepségek keretében avatták fel, 1896. október 14-én, Katona Bánk bán című darabjával.

Katona tudta, hogy jelentőset alkotott, de tehetetlen volt a közömbösséggel szemben. Szerelme is reménytelen volt. Semmi sem tartotta már Pesten. Befejezte tanulmányait, és szülővárosa visszavárta az ifjan már kiváló jogásznak ismert fiatalembert. Kecskemétnek ügyész kellett, és nem drámaíró. Hazament, előbb 1820-tól jegyző, 1822-től alügyész, majd 1826-tól főügyész lett. Ezekben az években teljesen eltemeti magát a munkában és a közéletben. 

Fiatalon érte a halál: 1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban halt meg. Mára a Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket is írt, több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét történetéről.