Kovács Péter tizenkét évig vezette Dunavecse városát

Kovács Péter orvosnak készült, mivel nem vették fel az egyetemre, az érettségi után a helyi termelőszövetkezetben kezdett dolgozni. A mezőgazdasági főiskolán szerzett diplomát. A munka mellett közéleti szerepet vállalt, ő lett az iskolaszék elnöke, de a sportéletből is kivette szerepét.

– A rendszerváltás évében külsős agrárszakértőként vettem részt a Magyar Demokrata Fórum munkájában. Több alkalommal kértek fel, hogy induljak el polgármesterjelöltként, de nemet mondtam. Négy évre rá, 1994-ben, végül beadtam a derekam, így lettem Dunavecse első embere. Eredményes esztendők voltak ezek, hiszen több fejlesztést sikerült megvalósítani. A Hídegyesület vezetőségi tagjaként sok munkát fektettem abba is, hogy felépüljön a Dunántúlt az Alfölddel összekötő Pentele híd. Dunavecse 2004-ben pedig megkapta a városi címet – emlékezett vissza polgármesterségére.

Kovács Péter tizenkét esztendeig töltötte be a polgármesteri pozíciót Dunavecsén. Nevéhez fűződik a település kulturális életének fellendítése, melyekre még ma is rendkívül büszke.

– Dunavecse ezer szállal kötődik Petőfi Sándorhoz, édesapja itt bérelt mészárszéket, maga a költő nagyon sokszor megfordult Dunavecsén, annál is inkább, mert szerelemre lobbant a helybéli Nagy Zsuzsika iránt. Számos verse is itt született, többek között a Füstbe ment terv, az Egy estém otthon, a Magány, a Zsuzsikához. Városunkban hunyt el Vikár Béla etnográfus, műfordító, a Kalevala műfordítója. Kulturális kincseink szolgáltak alapul, hogy pezsgőbbé tegyük kulturális és közösségi életünket. Számos közösséget, civil szervezetet, énekkarokat, színjátszó kört hoztunk létre, ez utóbbiban magam is játszottam illetve rendeztem is darabokat – mesélte büszkén a nyugalmazott polgármester.

Kovács Pétert a város képviselő-testülete 2000-ben a Dunavecséért emlékéremmel tüntette ki, valamint két alkalommal kapta meg a HÍD Egyesület bronzplakettjét. A nyugalmazott polgármester manapság sem ül a babérjain, öt esztendeig volt alpolgármester, jelenleg bizottsági elnökként tevékenykedik.

Nyugodt lelkiismerettel lép ki az utcára

– Már az ükapám is vecsei volt, így mindig is túltengett bennem a lokálpatriotizmus. Soha nem voltam egyetlen pártnak sem a tagja, és kitüntetésekre sem vágytam. Ma sem tartom magam politikusnak. Engem semmi más nem érdekelt, csak hogy a település tovább fejlődjön, szolgálva az itt élők érdekeit. Nem szerettem az ingoványosságot és nem is jutottam jogtalan előnyökhöz, így ma is nyugodt lelkiismerettel mehetek ki az utcára – tette hozzá Kovács Péter.