Tapasztalt vezető érkezik a Móra gimnázium élére

– Miért vállalta háromszor is a megmérettetést?

– Másfél évvel ezelőtt keresett meg a Móra Ferenc Gimnázium igazgatója, Rosta Ferenc azzal, hogy szeretné, ha nyugdíjba vonulása után vállalnám intézménye vezetését. Mivel számtalan megerősítést kaptam, a gimnázium magasabb vezetői álláshelyére kiírt pályázatra benyújtottam pályamunkámat, ami kétszer egymás után sikertelen eredménnyel zárult. Hívő ember lévén elfogadtam, hogy a Mindenható nem ezt a feladatot jelölte ki számomra. Ugyanakkor az eddigi munkaköreimre tekintettel rengetegen ismernek, számolatlanul kaptam a biztatást az újbóli nekifutásra. Így – családom aggodalma ellenére – egy belső hang után mentem, és pályázatomat megírtam újra. Államtitkár úr döntését annak ellenére izgatottan vártam, hogy „megbeszéltem magammal”, nemleges válasz esetén is hasznossá tudom tenni magam szülővárosomban. Örömömre viszont megkaptam a megbízást a vezetői feladatok ellátására.

– Milyen a kapcsolata a gimnáziummal?

– Kötődésem a Móra Ferenc Gimnáziumhoz nem mai keletű. Az épület kapuját először 1976-ban, első évfolyamos diákként léptem át, 1980-ban itt érettségiztem. A gimnázium életét hosszú idő óta kísérem már. Az iskolák önkormányzati fenntartásának időszakában a Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal Művelődési Osztályának vezetőjeként, majd az állami intézményfenntartás időszakában tankerületi vezetőként rendszeres munkakapcsolatban álltam a város köznevelési intézményeivel, így a Móra Ferenc Gimnáziummal is.

– Mit emelne ki igazgatói pályázatából, mit tart a legfon­tosabbnak?

– Vezetői elképzeléseimet – terjedelme miatt – itt összefoglalni nem lenne egyszerű feladat, így csak általánosságban beszélek róla. Pályamunkámban megszólítottam minden iskolapartnert: a kollégákat, a tanulóifjúságot, a szülőket, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő dolgozókat, a technikai munkatársakat és a városvezetést. Személyes példamutatással kívánom a jó hangulatú, mosolygós kollektíva-klímát megalapozni. Kérem és tiszteletben tartom munkatársaim szakmai véleményét, ötleteimet csak felkínálom, de nem rákényszerítem a testület szakembereire. Az iskolavezetés tagjait – ugyan úgy, mint a pedagógus-munka­körben dolgozó kollégáimat – egyenrangú félnek tekintem. Ötleteiket, segítő javaslataikat, építő kritikájukat tisztelettel kérem és előre is köszönöm. Nem a világot akarom megváltani. A jól működő gimigépezetet szeretném elégedettebbé, vidámabbá tenni. Feltétlenül számítok a nevelő-­oktató munkát közvetlenül segítő és a technikai munkatársakra is. Mindannyiunk érdeke a tanulók utánpótlása. A hosszú távú fennmaradás elengedhetetlen része a szakmailag hiteles, de személyiségjegyeiben is pozitív pedagógus kollégák tevékenykedése.

– Vezetői stílusára mi jellemző?

– A nevelő-oktató munka minden szegmensét végigjártam. Voltam tanár, igazgatóhelyettes, kollégiumi nevelő, tagintézmény-vezető, az önkormányzati fenntartás időszakában osztályvezető, az állami intézményfenntartásban vezető. Minden munkakörben szereztem a vezetői munkámba beépíthető ismereteket, ezeket kívánom kamatoztatni. Eddigi vezetői munkámat a személyes példamutatás, a megbízhatóság, az őszinteség, a korrektség, a közös tenni akarás, az empátia és az értékes munkamorál jellemezte. Demokratikus vezetőnek tartom magam, de ha szükséges, képes vagyok az önálló döntés meghozatalára is. Kreatív ötletekkel, innovatív megoldásokkal, optimizmussal, nyílt, egyenes megközelítéssel, kiegyensúlyozottan, humorral ötvözve, munkatársaimmal együtt kívánom a gimnáziumot vezetni. Tudok köszönetet mondani az elvégzett munkáért és rendszeresen szoktam is.

– Tervez átszervezést az intézményben?

– Vezetői munkálkodásom célja, hogy a jelenleg is jól működő, sokszínű eredményeket felmutató intézmény további fejlődését szolgáljam. Nem látom szükségszerűnek a nagymértékű szervezeti és tartalmi változtatásokat, csak a rendszer összehangolását érzem hiányosnak. Úgy gondolom, az emberi kapcsolatok elmélyítése ezen is segít.