Bella Rózsának a rézkarc első látásra szerelem volt

– Mi vonzotta a művészeti pályára?

– Édesapám családjának tagjai évszázadokon keresztül olyan szakmát műveltek, amihez elengedhetetlen volt a jó rajzkészség. A rokonságban pedig jó néhány költő, író, festőművész, grafikus, zeneszerző is van. A művészet iránti vonzalmam akár genetikai eredetű is lehetne. Legnagyobb hatással talán festőművész-grafikusnak készülő nagybátyám volt rám, akivel kicsiny gyermekként nagyon sok időt töltöttem el nyaranta. A művészet iránti vonzalom a későbbiekben is megmaradt bennem. Gimnáziumi éveim alatt Fejér Csabához és Fodor József festőművészekhez jártam tanulni Hódmezővásárhelyre. Békéscsabán Mokos József, majd később prof. dr. Megyeri János, a biológiai tudományok professzora, Fischer István, Winkler László, Lelkes István tanítványa voltam. A rézkarccal a nyolcvanas évek közepén, egy tokaji alkotótáborban ismerkedtem meg, ahová dr. Bánszky Pál művészettörténész küldött. Itt a mestereim Kántor János, Prutkay Péter, Kiss Imre festő- és grafikusművészek voltak.

– Tanulmányai során sokféle technikába belekóstolt, miért éppen a rézkarcot választotta?

– Ez a technika nagyon időigényes, bonyolult és nagy odafigyelést, precizitást, türelmet igényel. Számomra mégis ez a legkedvesebb kifejezési eszköz. Természetesen mindez attól is függ, hogy milyen alkattal bír az ember. Nekem a rézkarc készítése szerelem volt első látásra. A nagyközönség előtt 1987-ben mutatkoztam be először alkotásaimmal, azóta hetvenkét önálló, százhárom kollektív kiállításon szerepeltek a munkáim itthon és külföldön. A képeim eljutottak Kínába, Szlovákiába, Egyiptomba, Japánba, Macedóniába, Spanyolországba, Romániába, Szlovákiába, Bulgáriába is. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Kecskeméti Képzőművészek Körének. Pedagógiai és művészi munkámat Pilinszky János-díjjal, valamint szülővárosomban Gyomaendrődért plakettel és oklevéllel jutalmazták, ez utóbbit egy öttagú csoport tagjaként, együtt kaptuk.

– Milyen témákat dolgoz fel legszívesebben?

– Lényegében mindent, ami megfog, magával ragad. Nagyon szeretem a bibliai témákat, a szentek életét, mert rengeteg mindent lehet üzenni a képek segítségével. Illusztrálni a költők verseit, megjeleníteni a természetet, az embereket, a körülöttünk lévő világot. Ez idáig tizennégy könyvet illusztráltam, közöttük a Gyomaendrőd néprajzát felölelő sorozatot, Sághy Gyula filmrendező egyik könyvét, Kada Erika köteteit, a Bányai Júlia Gimnázium évkönyveit és még sorolhatnám.

– Az alkotóművészet csak egyik szelete életének.

– Életem legfontosabb része a család. Szeretetük és segítségük nélkül nem tudnám a hivatásomat betölteni, és természetesen én is mindenben segítem az ő haladásukat. Tulajdonképpen három szakmám van, a szívszerelmem a pedagógia. Biológia–rajz szakos tanárként diplomáztam. Közel harminc évig tanítottam a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban, előtte tíz évig Békés megyében. Tanítványaim számos díjat nyertek képzőművészeti, művészettörténeti, fotóművészeti versenyeken. Közülük sokan kerültek műszaki pályára, építészmérnök, belsőépítész lett belőlük, de a művészeteket kedvelő más szakmabeliekre is büszke vagyok. Pedagógiai munkámért, publikációimért több megyei szintű, illetve városi kitüntetést kaptam. A legnagyobb elismerés számomra azonban tanítványaim megbecsülése, szeretete, akik nemcsak megismernek az utcán, hanem meglátogatnak vagy levélben érdeklődnek felőlem. Mint pedagógus, ezt bárminél nagyobb értéknek tartom. Pedagógiai munkám mellett, majd később nyugdíjasként is rendszeresen tartottam és tartok ma is bibliai, valamint művészettörténeti előadásokat a diákok és a felnőttek számára Magyarországon, illetve határon túl is. Munkámat 2017-ben a Szent György Népfőiskola díszoklevéllel jutalmazta. Tavaly Békés megyében megkaptam a Primus Inter Pares díjat. Rendkívül megható volt számomra az elismerés, hiszen korábban professzorokat, Kossuth- és Munkácsy-díjas művészeket, olimpikonokat tüntetett ki a Vinculum Közhasznú Egyesület.

– Milyen tervei vannak a közeljövőben?

– Most a legfontosabb, hogy hosszabb időt tölthessek az unokámmal. De az ember, ha kapott valamilyen talentumot és ez másoknak hasznára lehet, akkor a hívásokra, a feladatokra szívesen vállalkozik, legyen az előadás, kiállítás, mások munkáinak bemutatása, segítése vagy felnőttek oktatása.

A rézkarc készítéséről dióhéjban

A rézkarc mélynyomásos, sokszorosító grafikai eljárás. Elkészítése hosszadalmas és nagy gondosságot igényel. Az első

lépés a rézlemez előkészítése, méretre szabása, polírozása, a felület zsírtalanítása, majd alapozása. Többféle módszerrel lehet a tervezett kép tükörképét az alapozott felületre vinni. Acéltűvel, ecsettel, tollal. Ez mind másféle eljárás. A felület maratása – ha fázismaratást alkalmazunk – fél perctől indulhat, de akár háromszáz percig is tarthat, s mindettől függ a képek tónus­beli gazdagsága. A festék ezt követően kerül a nyomólemez kimaratott vonalaiba. A kép a rézkarcnyomó gép segítségével, nyomtatás során kerül a megnedvesített rézkarcpapírra.