Rabi-Dányi Zita a kutyafotózásban találta meg élete hivatását

Rabi-Dányi Zita a pénzügyi szektorban eltöltött tizenöt év után, három évvel ezelőtt érezte úgy, hogy eljött az ideje, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát. Bár fényképezőgépét mindig mindenhová magával vitte, a fotózás sokáig csak hobbi volt számára. Tíz évvel ezelőtt nyílt lehetősége arra, hogy egy komolyabb gépet vásároljon, onnantól kezdte beleásni magát igazán a fotózásba. Egy fotós képzésre is beiratkozott, ami nagyon nagy hatással volt rá, olyan lendületet, inspirációkat kapott, amelyek sikeresen elindították ezen az úton.

A pályamódosítás persze nemcsak előnyökkel jár – vallotta be Zita, aki inkább extrovertált személyiségnek tartja magát. Így, bár most a maga ura, hiányzik számára a csapatmunka. Ezért is törekszik arra, hogy együttműködjön a fotós kollégákkal. Azt vallja, hogyha az emberek túllépnek saját magukon, megtapasztalhatják azt, hogy a szinergiákból lehet kiaknázni a legjobb lehetőségeket. Fotós barátaival közösen ezért is hoztak létre egy olyan közösséget, ahol egymástól és egymásért tanulhatnak a közös kifejezőeszköz, a fotográfia segítségével. Ez a önszervező tudásbázis az E539 nevet kapta az analóg fotográfiában használatos fixírsó, azaz a nátrium-tioszulfát élelmiszeripari jelölésére utalva. Az alkotóközösség első nyilvános bemutatkozásának tavaly tavasszal a Somogyi-könyvtár Stefánia Fiókkönyvtár-klubja adott helyet, ahol Szeged új képeslapjai címmel nyílt kiállításuk.

Zita életének a fotózás és a kutyák olyan kapcsolódási pontjai, amelyek tökéletes metszésben vannak egymással. Így nem volt kérdés számára, hogy a fotós képzés vizsgaanyagában saját kutyái is szerepelnek. A család kedvencei ugyanis mindig kéznél voltak és a csábító jutalomfalatokért cserébe szívesen vállalták a modellkedést. Ebből a közös munkából nőte ki magát a kutyafotós hivatás – mesélte Zita. Tőle azt is megtudtuk, hogy kutyák fotózása mellett család- és portréfotózást is vállal, de nem zárkózik el egyéb kisállatoktól sem, hiszen volt már, hogy cicát is lencsevégre kapott, de a polihisztorságban nem hisz. Azt vallja, ahhoz, hogy igazán jó kutyafotós legyen, ebben a témában kell teljesen elmélyednie. Zita a kutyákkal tud a legjobban kapcsolódni. Jól tudja, hogy milyen helyszínen, milyen körülmények között lehet a családi kedvenceket tökéletes pillanatban megörökíteni. Arra törekszik, hogy olyan hangulatot teremtsen a fotózásokon – legyen az a szabadban vagy a stúdióban –, hogy a kutyák élvezzék a velük való törődést, és az arcukon az élvezet, véletlenül se a tűrés tükröződjön vissza. Persze, ehhez kell a gazdik támogató jelenléte is.  

Arról is beszélt, hogy azok a gazdik keresik fel elsősorban, akik családtagként tekintenek a kutyájukra. Számukra a kutyusról készült kép olyan emlék, amely örökre megőrzi a kedvencüket.

– Hiszem azt, hogy hozzám azok az emberek fordulnak, akik számára a fotográfia ugyanazt jelenti, mint számomra. A fotóimmal szeretném konzerválni az érzelmeket. Mindig arra törekszem, hogy olyan képet készítsek, amely érzelmeket hív elő. Szeretném, ha szinte kézzelfoghatóvá válna a képen látható személy vagy kutyus. Szeretnék a munkámmal örök nyomot hagyni ebben a világban – összegezte hivatásának lényegét Rabi-Dányi Zita.