Gyerekkori álom

2019.02.28. 18:01

160-szor állt dobogón a legeredményesebb magyar kutyafogathajtó

Hobbinak indult a kutyaszánhúzás Hering Tamás számára. Az elmúlt húsz évben aztán több mint 160 szánhúzó versenyen állt dobogóra. A következő álma egy hosszútávú verseny a kutyákkal.

Fábos Erika

Hering Tamás, Magyarország legeredményesebb kutyafogathajtója 1994 óta foglalkozik szánhúzó kutyákkal Mátrafüreden, és több mint húsz éve a kutyafogathajtó sportban is az élen jár – írja a Vasárnap Reggel című hétvégi magazin legutóbbi száma. Büszke is lehet a kutyáira, már több mint 160 alkalommal állt a dobogón nemzetközi versenyeken. Az első magyar volt, akinek sikerült Európa-bajnokságot nyerni, de volt már világbajnoki bronzérmes is.

„Jelenleg 32 kutyám van, óriási mozgásigényük ebben a sportágban tökéletesen levezethető”

– mondta Hering Tamás.

„Azt ugyanis tudni kell – tette hozzá -, hogy ezeknek az állatoknak a munkaigénye sokkal nagyobb, mint mondjuk a házőrzőknek, normál futással nem is lehet lefárasztani őket, csak a húzómunkával. Ezek a kutyák falkában élnek, vannak közöttük vezérek, akik többet dolgoznak és munka közben is utánuk mennek a többiek. Jelenleg egy kilencéves greyster, Jack a vezér, de már a nyomdokaiban jár Anakin, egy husky. Ez a két fajta van többségben a falkában, csak kicsit hasonlítanak azokra a hatalmas szőrű, kék szemű kutyákra, amelyeket kiállításokról meg a városi utcákról ismerünk. Ez másik, munkára kitenyésztett vérvonal, szikárabb, izmosabb kutyákkal.”

Óriási mozgásigénye van a harminckét szánhúzó kutyának
Fotó: MW

A versenyzés több mint százéves

Az első kutyákat nagyjából 4000 évvel ezelőtt fogták be az emberek a szánjaik elé, Szibéria térségében. 1900-ban Alaszkában rendezték meg az első kutyaszánhajtó versenyeket, majd 1907-ben Észak-Amerikában megalkották az első versenyszabályzatot is. Ebben a sportágban sokféle ismerettel kell rendelkeznie annak, aki belevág. Érteni kell a kutyák viselkedéséhez, tartásához, etetéséhez, edzéséhez és tenyésztéséhez is. Európa hóban szegény területein az elmúlt években kialakultak a sport hómentes szakágai: a kocsis kutyafogathajtás, a kutyás kerékpározás (bikejöring), a kutyás rollerezés (scooter) és a kutyás terepfutás (canicross) is.

Ahhoz, hogy a kutyák szánt tudjanak húzni, minimum 30 centis hóra van szükség. Igaz, ez a Mátrában gyakrabban előfordul, mint máshol az országban, azért itt sem lehet egész télen szánkózni velük. Ilyenkor kerekes kocsik elé fogja be őket Hering Tamás, aki gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor belevágott ebbe a sportágba.

„Emlékszem, gyermekkoromban a németjuhászunkat fogtuk be a szánkó elé – mondta Hering Tamás. – Aztán később is szerettem a kutyákat, főleg a szánhúzók után érdeklődtem, és tenyészteni is kezdtem őket. Éppen az alaszkai malamut fajtát, amikor egy autós magazinban megláttam az egyik kedvenc autóversenyzőmet, Michael Schumachert, amint egy kutyaszánversenyt reklámozott. Akkor eldöntöttem, ezt ki akarom próbálni, még az első szánt is a kép alapján, magam építettem meg. Hobbinak indult, ennek már 25 éve, és ma már ez tölti ki az életemet. Amikor nem versenyzek, kutyafogatos túrákat vezetek a Mátrában. Kétórás programok, a legszebb helyekre viszem el a Mátrában pihenő turistákat. A kutyák nagyon sok törődést igényelnek, hogy bírják ezt a tempót. A tartásukra, a táplálásukra és a regenerációjukra nagyon oda kell figyelni.”

A szánhúzáshoz szükséges 30 centis hó ritkán van még a Mátrában is
Fotó: MW

Hering Tamás ma még főleg rövidebb távokon versenyez. A hosszútávú megméretésekhez erre tenyésztett és kiképzett kutyákra van szükség. Nagy álma, hogy részt vegyen az oroszországi Volga–Quest hosszútávú versenyen. Módszeresen készül rá, és azt reméli, néhány év múlva abban is eredményesek lehetnek majd. Azt mondja, azok a legsikeresebb hajtók, akik képesek úgy vezényelni a fogatot, hogy csapatként dolgoznak, a kutyák pedig örömmel működnek együtt.

A szánhúzó kutyák nem bírnak leállni

Az alaszkai malamut, a szibériai husky, a samoyed és a grönlandi – ez a négy kutyafajta, amelyeket arra tenyésztettek ki a világban, hogy szánhúzásra, teherhordásra és vadászathoz használják őket. Szibériából, Kanadából és Alaszkából származnak. Ezeknek a kutyáknak lételemük a munka, egyfolytában futni akarnak. 14-17 kilométer/órás átlagsebességre képesek, akár 100 kilométeren keresztül is, de rövidebb szakaszokon kétszer ennyivel is futnak. Bármilyen hideget és időjárást kibírnak, ha az téli, a meleget viszont nagyon nehezen viselik el. Egy szezonban ötezer kilométert is megtesznek.

Borítókép: Hering Tamás kutyáival a Mátra rengetegében

Ezek is érdekelhetik