Életmód

2010.05.09. 10:22

Holnaptól már nem vagy egyke

Újra várandós vagy, és az öröm mellett kicsit félsz, hogyan fogadja majd a hírt és az apró kis jövevényt elsőszülött gyermeked? Természetes, hogy eleinte feszült, féltékeny lesz, de megtanulhatod orvosolni a problémát.

NANA.HU

A legtöbb anya úgy véli, teljesen természetesen fogadja majd gyermeke a „gólya érkezését”, hiszen attól, hogy kistestvére lesz, semmi nem változik, ugyanúgy szeretik majd egymást, ahogy eddig.
A gyerekek azonban ezt máshogy látják, élik át.
Képzeld el, milyen érzések kerítenének hatalmukba, ha a férjed bejelentené, találkozott egy másik nővel, aki ezentúl veletek fog élni, és szeretné, ha ezentúl ti hárman jó barátok lennétek? Körülbelül ezt élheti át az a gyermek, aki eddig egykeként a család „közepe” volt, és megtudja, hogy kistestvére lesz.

Kicsit tompítja a fájdalmát, hogy ezentúl lesz majd lesz kivel játszania, és sosem lesz egyedül, de azt már nagyon korán „leszűri” az információkból, hogy eddigi kiváltságain valakivel majd osztoznia kell.

A gyermekben kialakuló kellemetlen érzéseket nagymértékben tompítani tudod, ha már a terhesség bejelentésétől kezdve tudatosan készülsz, és jól kezeled az egymás után következendő hét legfontosabb életszakaszt, problémát.

A bejelentés

Kiderült, hogy ismét babát vársz, eljött az ideje, hogy az örömhírt megoszd a gyermekeddel is.

Veszélyzóna: Lehet, hogy az első szülött nem fog ugrálni örömében, hogy ezentúl osztoznia kell valakivel a szereteteden, a játékain, és esetleg a szobáján, és ennek hangot is ad. Ez így természetes.

Mit tehetsz? Hallgasd meg a kérdéseit, és őszintén válaszolj rá! Lapozgassatok át minél több babákról szóló könyvet, olvass fel neki testvérekről szóló meséket, amiből kiderül számára, milyen jó pajtások lesznek majd, és mennyire számíthatnak egymásra.

A születés

Eljött a nagy nap, a baba megszületett. Itt az ideje, hogy a bátyja (nővére) is megismerkedhessen vele – kíváncsian dugja be a fejét a kórházi szoba ajtaján.

Veszélyzóna: Bármilyen jól is vezeted be otthon a testvér érkezését, előfordulhat, hogy fellobban elsőszülöttedben a féltékenység, amikor meglátja a csecsemőt a karodban. Most, amikor egyik pillanatra megváltozott az élete – a családban betöltött státusza – nagyon fontos, hogy az újszülött gondozása mellett az eddiginél is fokozottabban érezze a rá irányuló figyelmedet, szeretetedet.

Mit tehetsz? A legelső dolgod az legyen, hogy ugyanúgy megöleld gyermekedet, mint a baba születése előtt. Ezután engedd, hogy „felfedezhesse” a kistestvérét. Ha szeretné, fogjátok együtt a pólyában, vagy érintse meg, úgy, hogy közben fogod a kezét, vagy simogatod. Ha csírájában elfojtod benne azt az érzést, hogy az „első helyről a másodikra került”, talán felszínre sem jön belőle a féltékenység, vagy csak épp annyira, amit egy-egy mosollyal, öleléssel, kedves szóval és vele töltött idővel vissza tudsz „nyomni”.


Első nap megmutatta, hogy ő a főnök

„Réka három és féléves volt, amikor a kishúga, Luca megszületett. – meséli Kata. – Az édesapja behozta hozzánk a kórházba, ahol látszólag nagyon örült a kishúgának. Aztán, amikor hazamentünk az első nap odarohant Luca kiságyához és egy pofont adott neki. Azt hittem, elájulok! Szerencsére nem lett vaja a kislányunknak, de ez az eset rádöbbentett arra, hogy nem jól készítettük fel Rékát, és iszonyúan féltékeny, elkeseredett, amiért osztoznia kell rajtam. Kemény hónapok következtek, egyfolytában attól rettegtem, mikor vezeti le megint a dühét a testvérén, de szerencsére szép lassan megbékélt vele."

A féltékenység

A legtöbb családban az igyekezetek ellenére is felszínre tör a „zöld szemű szörny”, és az új kistestvérrel kibővült családban háttérbe szorítva érezheti magát a nagyobb gyermek.


Veszélyzóna: Akkor is féltékeny (lehet) a gyerek, ha nem mondja, és egyértelmű jelekkel nem mutatja – sok gyermek befelé őrlődik és próbálja feldolgozni az új helyzetet. Ha nem „kezeled” a helyzetet, csak nagyon hosszú folyamattal lehet orvosolni, miközben magatartásbeli problémákkal is meg kell küzdenetek.

Mit tehetsz? Próbálj meg minden nap a lehető legtöbb időt a nagyobbik gyermekeddel tölteni, amikor a baba alszik, akkor is, ha mérhetetlenül fáradt vagy. Meglátod, annak is örül, ha együtt dőltök le az ágyra, és ugyanúgy hozzád bújhat, mint a kistestvére. A lényeg, hogy ne érezze „elpocsékolt időnek" azokat az órákat, amikor a picit szoptatod, tisztába teszed és ringatod.
Ezeket az időket is kihasználhatod: adj feladatokat neki – ha már tud, rajzoljon, amit majd közösen befejezhettek, énekeljen a babának egy altató dalt, stb. Így mindkettőjükkel tudsz foglalkozni egyszerre.


A regressziós szakasz

Ez az időszak igazán embert próbáló lehet: az alapvető féltékenység mellett a nagyobb testvér olyan szokásokat „követelhet” tőled, amik a csecsemőnek járnak. Ő is cumizni akar, és ha már szobatiszta, könnyen visszaeshet „babaállapotba”, bepisilhet, bekakilhat, hiszen azt látja, hogy ez nem baj, te mosolyogva tisztába teszed a kisöccsét (kishúgát), tehát neki is szabad, és addig is „visszaszerezhet” téged, a törődésedet.

Veszély zóna: Ha az új testvérke miatt „fejlődik vissza”, és ezt természetesnek véve hagyod, hogy cumisüvegből újból pelenkát hordjon, egyhamar nem fog leszokni ezekről a szokásokról.

Mit tehetsz? A gyermek arra akar emlékeztetni, hogy még ő is baba, akinek sok-sok törődésre van szüksége. Magyarázd meg neki, hogy ahogy a „babaságának” úgy a nagyságának is számos előnye van. Anyatej helyett finom gyümölcsleveket ihat, olyan játékokkal játszhat, amivel a babák nem tudnak és nem szabad, olyan helyekre viheted el (vagy az édesapja), ahová a testvére még nem mehet, nem kell rácsos ágyban aludnia, stb. Tehát meg kell neki magyaráznod-mutatnod, hogy mennyire különleges és jó dolog, hogy ő már nagy.



A babusgatás

A nagyobb gyermeked természetesen kíváncsi a fiatalabb testvérére, megsimogatja, megtapogatja, és felemeli, ha teheti.

Veszély zóna: Bármennyire is félted a csecsemőt, nagyon rosszul sülhet el, ha rákiabálsz, hogy: „Ne nyúlj a babához!” Ha a nagyobbik eddig szerette is a kicsit, egy ilyen dorgálás után biztosan nem úgy viszonyul majd hozzá, mint eddig.

Mit tehetsz? Ha a gyermek még nem tudja egyedül felemelni és megtartani a babát, kérd meg, hogy szóljon, ketten emeljétek fel. Ilyenkor mindig dicsérd meg, milyen ügyesen fogja, és magyarázd el, hogy nemsokára olyan erős lesz a keze, hogy egyedül is megbirkózik vele.
Ugyanakkor tedd számára egyértelművé, hogy kis időt kettesben tölthet a babával (odaülhet az ágya vagy a játszószőnyege mellé). Ha már nagyobb, engedd meg neki, hogy tisztába tegye, ha kisebb, hogy neked segítsen – például bekrémezheti a baba popsiját. Természetesen ilyenkor is jár a dicséret és az ölelés!


A játékok felfedezése

A kistestvér sokat fejlődött, kitágult számára a világ, és érdeklik a körülötte lévő színek, játékok. Azok a játékok is, amikre a nagyobbik még igényt tart.

Veszély zóna: Elkezdődik az „enyém”-korszak. Amíg a baba csak az ágyában és a babakocsiban feküdt, nem sok „vizet zavart” az elsőszülött számára. Most, hogy már el tud kúszni-mászni egyes játékokhoz, hirtelen vetélytárs lett. És az a baba csörgő, ami már jó ideje nem kellett a tesónak, hirtelen a leginkább vágyott játék lesz a kezében. És beindul a harc…

Mit tehetsz? Ne legyél túl kemény a nagyobbikkal, hiszen kemény tanulási folyamat eredménye az, hogy a „kincseit” megtanulja megosztani másokkal – a testvérével. Ugyanakkor mindig legyél mellettük a közös játék során, nehogy kisebb baleset történjen, ha egy-egy játékon megy a huzavona. A nem bababiztonságos játékokat tárold mindig elzárva, és amikor a kicsi alszik vagy az ágyában van, hagyd, hogy a testvére újra játsszon vele.
Az olyan játékoknál, amikkel mindketten tudnak játszani, jó módszer lehet egy felhúzható kis óra alkalmazása: „addig játszhatsz vele, amíg meg nem szólal a csengő, utána a testvéred következik…”


A veszekedés

Végre elérkezik az az idő, amikor a két gyermek boldogan játszik együtt.

Veszély zóna: Szép dolog, hogy a két gyermek kezd összecsiszolódni és együtt játszani, de a viták is mindennaposak lesznek.

Mit tehetsz? Lehetőleg csak nagyon rövid időre hagyd őket felügyelet nélkül (ekkor is rájuk pillantva, figyelve), hogy megelőzd a veszekedéseket, illetve kéznél légy, amikor a vita kirobban. Ha a kicsi a „hibás”, minden alkalommal magyarázd el a nagyobbiknak, hogy tudod, neki van igaza, csak éppen a testvére még nem olyan nagy és okos, mint ő, hogy belássa ezt.
Az elsőszülötted számára unalomig ismételt mondat lesz majd az „okos enged, szamár szenved”, vagy az „ő sokkal kisebb, mint te”, amit egy-egy vele töltött közös játékkal, beszélgetéssel és öleléssel tudsz valamennyire ellensúlyozni.

Ezek is érdekelhetik