Allergia

Tegnap délelőtt hiába kémleltem az eget, a régóta várt esőfelhők nem érkeztek meg mifelénk. Pontosabban lehullott pár esőcsepp, ami még a port sem bírta elverni. Az időjárási térképeken ugyan beborították az országot a viharjelzések, de úgy tűnik, hogy makacsul ragaszkodik hozzánk a kánikula.

Lassan a meteorológusok előrejelzéseit is kétkedve fogadjuk. Habár már sokszor elhangzott, hogy nem lehet tökéletes egyik előrejelzés sem, hosszabb távra pedig még nehezebb bármit is egészen pontosan megjövendölni az időjárás alakulásáról. Mi persze telhetetlenek vagyunk és arra vagyunk kíváncsiak, hogy esik-e az otthonunk felett, kell-e locsolni estefelé a portánkon. Persze jobb félni, mint megijedni, és érthető, hogy tavaly óta óvatosabbak lettek a hozzáértők a veszélyforrások előrejelzésével kapcsolatban. Lassan már követhetetlen a kiadott és visszavont riasztások sora, de így legalább nem lehet nagyot tévedni. Az előfordulhat a kulcsszó, amibe még a legádázabb kritikusok sem tudnak belekötni. 

Lassan hozzászokunk ahhoz is, hogy valamitől mindig rettegnünk kell. Már szinte hiányzik, ha nincs egy nap egy jó kis „világvége” hír a beteljesedő Nostradamus-féle jövendölésekről, de még itt settenkedik körülöttünk a koronavírus örökítőanyaga, időről időre pedig ránk tör a családokat, gazdaságokat tönkretevő a madárinfluenza. 

Sajnos, lassan a pollenekre – különösen a parlagfű virágporára – érzékenyek is számíthatnak az allergiás tünetek megjelenésére. A záporok, zivatarok rövid időre tisztítják meg ilyenkor a levegőt, és csak átmenetileg enyhítik a pollenterhelést. Mindent lekaszálni sem lehet, ám a parlagfű ellen talán mégis ez a legjobb módszer, ha időben elvégzik.