Utánpótlás a szomszédból

Hasonló a tendencia a Felvidéken és Kárpátalján. A pénteki Kárpát-Haza Konferencia fő szervezője megdöbbentő számokkal illusztrálta a határon túli magyarok létszámának alakulását. A történelem fintora, hogy a bolsevik rendszer bukása után ugyanúgy fogy a magyar a Kárpát-medencében, mint a diktatúrák elnyomása alatt.

A 90-es években sokan költöztek át Erdélyből vagy menekültek a széteső Jugoszláviából. Szász Jenő, a Nemzetstratégia Kutatóintézet vezetője szerint az áttelepülők az itt született gyermekeikkel együtt legalább félmillióan lehetnek. Talán túloz a becslés, de ha nem nálunk telepednek le a külhoni mieink, akkor a mai Magyarország jóval szegényebb, pláne kisebb lenne létszámát tekintve.

Ma a helyzet azonban romlik. Az szülőföldről elvándorló határon túli magyarok nyugatra mennek nem pedig hozzánk, ott pedig asszimilálódnak. Lehet, hogy száz év múlva Gyulafehérváron nem lesz, aki elmondja, hogy az erdélyi fejedelmek központja volt a város. Az is kérdéses, hogy Kassán lesz-e aki magyarul elmagyarázza, hol van eltemetve Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc.

A képet árnyalja, hogy becslések szerint félmillió itthoni magyar a Lajtán túl keresi és találja meg a boldogulását. Van, aki egyetemen tanít, de olyan is aki egyetemi diplomával mosogat. Egy kicsit olyan érzése van az embernek, mintha nem lenne vonzó a Kárpát-medencében magyarnak lenni, holott mi csak itt lehetünk otthon, a Kápátok között.