2015.05.05. 18:50
Történelmi elégséges
Történelemből érnek ma a végzős diákok, akik talán kiheverték a tegnapi matekérettségi okozta sokkot, amiről azt állítják, hogy „az utóbbi évek legnehezebb feladatsorát kapták.”
Az előbb idézett minősítés mintha minden évben visszatérne, de azok, akik éppen küzdöttek a megoldásokért, másképp élhették meg az egészet.
A világhálón tegnap kora délután már ezrével jelentek meg a hozzászólások. Az egyik végzős diák ezt írta: „...Nem tartom magam rossz matekosnak, a legrosszabb jegyem általános-, és középsuliban is 3-as volt, de ez a feladat sor engem is nagyon kiakasztott... undorítónak tartom azt, ami ebben az országban már évek óta megy... és csodálkoznak, hogy mindenki külföldre költözik...”
Lehet, hogy a magyarból, vagy éppen a történelemből kapott feladatok miatt is születnek elkeseredett vélemények, de valami nagyon nincs rendjén az oktatás terén. Az elmúlt években az érdeksérelmekkel járó reformok közepette gyakran ránk omlott már a tartalom, s mindeközben központosított képződmények határoznak az intézmények mindennapjairól. A kierőszakolt névváltoztatások, vagy éppen az igazgatói pályázatok körüli erőfitogtatások is csak borzolják a tankedélyeket.
A történelemtől indultunk, ami szintén az alapokhoz tartozik – különösen a sajáté –, aminek ismerete nélkül egy nemzet sem várhat felemelkedést. A mai nemzeti emléknapon, amikor a 270 évvel ezelőtti jászkun önmegváltásra emlékezve gyúlnak a gyertyák, talán újra elgondolkodhatnánk Illyés Gyula fiatalokhoz írt kiáltványában megfogalmazottakról: „... mit akar, hogyan akar élni ez a nép...”.
