Összeillőké a jövő

Modernizálni kell Magyarország oktatási rendszerét – mondta hazánk első embere a napokban egy újonnan létesülő gyár alapkő-letételi ünnepségen. Na ettől rázza ki a hideg a pedagógusokat és az iskolaigazgatókat, akik évek óta minden tanévet valamilyen nagy ívű változással kezdenek. Hogy a felsőoktatást érintő folyamatos reformokat már ne is említsük, bár ők sem maradnak ki semmi jóból.

Egy hazánkban beruházó indiai cég megjelenése inspirálta a modernizálás újabb igényét, mégpedig annak érdekében, hogy a fiatalok használható tudáshoz jussanak. Világos a cél: legyen szakképzett és talpraesett munkaerőbázisa mindazoknak, akik nálunk gyártanak gumit, autót vagy bármi egyebet. A képlet nem bonyolult, egyszerűen közelebb kell vinni egymáshoz az oktatási rendszert és a gyárépítő nagyberuházók igényeit.

Ennél sokkal cizelláltabb elképzelések is születtek, működtek és alakultak már át a magyar közoktatásban. Vegyük például a középfokú szakképzést, amely sokadik éve vesz fel újabb és újabb alakot és formát. Mára eljutottunk oda, hogy kereskedelmi iskolában nem képezhetnek kereskedőt, közgazdasági iskolában közgazdászt, mezőgazdasági iskolában mezőgazdasági gépszerelőt. Képeznek cserébe dekoratőrt, informatikust, környezetvédelmi technikust. A változások pedig olyan gyorsan követik egymást, hogy nem is egyik tanévről a másikra módosulnak a felvételi kiírások, hanem menet közben, idén a jelentkezési időszak kellős közepén.

Kedves tanulók, szülők, pedagógusok és iskolaigazgatók! Tessék türelemmel vérteződni, a helyzet semmit sem fog változni, legfeljebb fokozódik. Tanuljunk élethosszig, dolgozzunk életfogytig, és legyünk kompatibilisek!