Tabula rasa

Tabula rasa! – egyik kedvenc idézetem Gulyás Réka története kapcsán jutott eszembe. A félegyházi fiatal lány, mint a mesében a legkisebb gyermek, elindult otthonról, hogy világot lásson, hogy megmérettessen, de legfőképpen azért, hogy valami jót tegyen. Nem ment az Óperencián túlra, csak a szomszédos Székelyföldre Böjte Csaba testvér árváihoz. Nem kellett megküzdenie a hétfejű sárkánnyal, helyette nehéz gyermeksorosok edzették igazán felnőtté.

Böjte Csaba, ferences szerzetes által létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban az elmúlt több mint húsz esztendőben közel ötezer gyermeket fogadtak be és neveltek fel. Jelenleg hetvenkét településen kétezer-háromszáznál is több gyermeket gondoznak. Ugyanakkor az alapítvány negyvenhat erdélyi településen tart fent napközi otthont, és huszonkét helyen bentlakóotthont sok száz gyermek számára.
Az alapítvány munkáját – Rékához hasonlóan – mi magunk is többféle módon támogathatjuk. Így például önkéntes munkával vagy anyagi támogatással. A gyermekek megmentéséhez minimális összegre – havi 10-15 ezer forintra van szükség. Ám, ennek csak a felére van anyagi fedezete az alapítványnak. Ugyanakkor a keresztszülői programba bekapcsolódva személyesen is támogathatjuk az otthonban élő gyermekeket. Gulyás Réka élete egyik legmeghatározóbb élményével tért haza a kászonimpéri gyermekotthonból. Önkéntesként adni ment, mégis kapott. Mégpedig a legtöbbet: a gyerekek önzetlen szeretetét. Székelyföldi passióját végigjárva pedig megtisztulva, új emberként tért haza. Tabula rasa!