Támasz nélkül nem megy

Eligazítja az ügyfelet, és még a pénzügyi szervezetek ellenőrzésére hivatott állami hatóság sem találhat kifogást a hitelezési tevékenység eme elutasító végzésében.

Sok magyar család járt volna szerencsével, ha a bank, melynek üzletfelévé tette a lakás utáni vágy, egyszerűen felmutatta volna a kocsmai feliratot. De ahogy a pofon mellé sem állhat forgalmi rendőr, úgy a szerződéskötésnél sem kaphatott jövőbe látó súgót a hitelfelvevő állampolgár. Pedig néhány százezer emberre ráfért volna, hogy megpróbálják lebeszélni a túlzott eladósodásról.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hétfőn közzétett kockázati jelentéséből az derül ki, hogy március végéig kétmillió lakossági hitelt több mint 90 napja nem törlesztenek az adósok. Ez összesen 900 milliárd forintnyi bedőlt hitelt jelent. Ebből a kétmillióból 97 ezer a lakóingatlannal fedezett kölcsön. Ez az első negyedév összegzése, azóta valószínűleg rosszabb lett a helyzet, mert a forint nem lett izmos a svájci frankhoz képest. (Máshoz képest sem.)

Százezer ház, lakás gazdái érzik, hogy rájuk zuhant a mennyezet, kiutat aligha látnak. Több százezer életet keserít meg a pénzügyi kilátástalanság érzése, a megrogyott adósok közül sok állását vesztve jutott a vagyonát vesztett egzisztenciák közé. Nem tudom, létezhet-e olyan nemzeti program, mely segíthet talpra állniuk. Ha lesz ilyen, aligha lesz elég az anyagi segítség, mentális támaszra is szükségük lesz a pénzügyi katasztrófa károsultjainak.