Ne tűzijátékot, emberséget!

Nekik az élet, ami nekünk csak látvány. Menjen végig az e-mail egész Magyarországon. Bár minden ilyen "küldd tovább" levelet utálok, ezt magam is több helyre továbbítottam. Tegnap aztán kiderült: a kezdeményezéshez egyetlen nap alatt közel nyolcvanezren csatlakoztak. Ekkora támogatottsága rég volt bárminek is ebben az országban, talán nincs minden veszve.

Való igaz, lassan már nincs olyan eldugott falu, ahol a pénzügyileg béka hátsója alatt vergődő önkormányzat ne durrogtatna az ég felé pár százezer forintot minden augusztus 20-án. Naná! Caesar óta ismert a recept: kenyeret és cirkuszt a népnek! (A mi pechünk, hogy ebből rendre csak az egyikre futja, és valahogy mindig a cirkusz az olcsóbb.) Tavaly magam is egy ilyen kis településen ünnepeltem, ahol a tűzijáték arra volt jó, hogy a negyedórás felfelé bámulás közben könnyebben csússzon le a sör az amúgy sem szomjas tömeg torkán. Szerintem Szent Istvánra és az államalapításra e nélkül is lehet emlékezni, különösen akkor, amikor valóban van jobb helye is a pénznek. Tűzijáték nélkül ki lehet bírni egy évet, de fedél nélkül aligha.

Tudom, nem könnyű a polgármestereknek és testületeiknek az önkormányzati választások előtt, a kampány küszöbén azt mondani: emberek, idén a cirkusz elmarad. Mégis arra bíztatom őket, hogy tegyék meg. Bármit gondolnak ugyanis, a tűzijátékon egyetlen voks sem múlik. Az érzéketlenséget, az együttérzés hiányát viszont a szavazók előbb-utóbb büntetik.