2010.06.24. 19:09
Alföldi sörkóstoló
Bevallom őszintén, nem vagyok nagy sörivó – a borokra szavazok – de évente egy-két alkalommal azért legurítok egy-egy pohár jóféle sört a torkomon, – ha másért nem, a kánikula izzasztó mellékhatásai ellen, de méginkább a társaság kedvéért.
A legális poháremelgetésre egyébként nyáridőben van is bőven alkalma a hírös város polgárainak, hisz ilyentájt egymást érik a sör-és borutcák, no meg a különböző kísérő-és fesztiválrendezvények a városközpontban.
Nekem ezzel, no meg a kulturált, beszélgetős, világmegváltós társasági italfogyasztással nincs is semmi bajom. Illetve mégis akad egy: az, hogy az idén még nem volt alkalmam személyesen megjelenni a faházak vonzáskörzetében. Valahogy úgy jött ki a lépés, hogy vagy a kánikula maradt el, (s helyette kiadós eső, vihar jött) vagy a baráti kör nem tudta egyeztetni, mikor is tegyük tiszteletünket a főtéren.
Így – nagy sajnálatomra – idén egyelőre csak a szomszédok és ismerősök benyomásaira, élménybeszámolóira tudok támaszkodni, s ez bizony nem egységes: van, aki hetente többször iszogat baráti társaságban hajnalig, – s kiváló hangulatú poharazgatós estéket emleget –, mások viszont arra panaszkodnak: piaszagú kocsmaváros lett Kecskemét az Aranyhomokon, ahol most már a hétvégék mellett a hétköznapokon is hajnalig dorbézolhatnak az utcán az alkoholmámoros fiatalok, középkorú fenegyerekek.
Kétfajta vélemény, egyazon rendezvényről, ugyanarról a városról. Ettől (is) szép a világ. No meg a jó hideg csapolt sörtől – erősít rá a kollégám. Meggyőzött. Veszem is a cuccom, és indulok: felmérem a faházak kínálatát.
