Meddig marad helyén a mór?

Úgy tudom, másodszor fordult elő a történelemben, hogy egy parlament konstruktív bizalmatlansági indítványt fogadott el. Az első Helmut Kohl kancellárrá választása volt 1982-ben az NSZK-ban Helmut Schmidttel szemben. (A magyar alkotmányba is német példa nyomán került be ez a ritka megoldás, amit e két országon kívül csak a spanyol, szlovén és lengyel jog ismer.) Magyar kuriózum viszont, hogy az indítványt ellenzéki támogatás nélkül, a koalíciós viszonyok változatlanul hagyásával lehetett keresztülvinni.

Magyarország parlamentáris köztársaság, a miniszterelnököt és a kormányt nem közvetlenül a nép, hanem az Országgyűlés választja. Bajnai Gordon tehát legitim miniszterelnök, a kormánya is az lesz, akár szeretem, akár nem. Mellesleg nem szeretem, de ez nem jelenti azt, hogy el sem fogadom és az utcáról akarom megdönteni. El kell viszont ismernem, hogy a sikeres kormányzáshoz az alkotmányos fundamentum kevés, nélkülözhetetlen hozzá a polgárok bizalma is. A körülmények ismeretében kijelenthető, hogy Bajnai Gordonnak kicsi az esélye a bizalom megszerzéséhez, miként kevés hozzá az ideje is. A tennivalókhoz azonnal hozzá kell látnia, intézkedései pedig fájdalmasak lesznek. Arra hajlok ezért, hogy helyeseljem a bizonyos MSZP-s körökből kiszivárgó forgatókönyvet: az idei büdzsé módosítása, a jövő évi adótörvények és költségvetés beterjesztése, majd elfogadása után a kormány lemond, az Országgyűlés pedig feloszlik. A mór tegye meg kötelességét, majd a mór menjen!