Lilába borul a város

A KTE első írásban fennmaradt összeállítása a nagyapám nevét őrzi balszélsőként 1913-ból, engem apám 3 éves koromban vitt először a meccsre. A lakásunk ablaka is a KTE pályára nézett, s Pintér, Toriska, Bitó, Mészárossal kezdődött az első összeállítás, amit megjegyeztem. Amikor megtudtam, hogy az akkori NB I-es csapatok közül az Újpest színe a lila-fehér, nekik is szurkolójuk lettem, azzal sem törődve, hogy Dózsának is nevezik őket. Kifizetődő dolog lett Újpest drukkernek lenni. A Göröcstől Törőcsikig tartó másfél évtizedben kilenc bajnoki címet nyertünk, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában pedig a Benficát kiverve jutottunk a legjobb négy közé. Daliás idők voltak.

Bár a mai foci csak halvány árnyéka az akkorinak, kifizetődött a KTE melletti, több generációs kitartás is. Várostörténelmet írtunk. A csapat a KTE zászló alatt vonult be az első osztályba, amit ugyanolyan felemelőnek érzek, mint amit az újpesti bajnoki címek után átélt öröm okozott.

A kecskeméti futballhistória jelentős állomása a mai, hiszen először játszik a városban hivatalos bajnoki mérkőzést az UTE.

Izgulok és természetesen a KTE-nek szurkolok. Azt szeretném, ha jó színvonalú, fordulatos meccsen győznénk, de mindkét tábor kulturált biztatása mellett. Az eredménynél is fontosabb ugyanis, hogy a mérkőzés a labdarúgás igazi ünnepe legyen, amit a parázs hangulat és a gólok tesznek emlékezetessé, nem pedig a botrány. Ha így lesz, abban is reménykedhetünk, hogy visszatér a régi idők focija.
Hajrá lilák!

A rendőrség a várhatóan több ezer vendégszurkoló érkezése miatt a biztonság érdekében felhívást tett közzé.