Legyen terük trükközni!

Utóbbi tevékenységet, kezdetleges ugratás és félkezes kormányfogás formájában már ő maga is próbálgatja. A kunsztokat persze a kecskeméti főtéri BMX-esektől leste el. Lehet hogy mostani állásfoglalásommal kilógok a sorból - de én nem bánom a dolgot. Egyrészt, mert ügyesedik a gyerek, másrészt, mert ha már választani lehet, pár év múlva inkább lennék egy kissé szemtelen, ám kétkeréken ügyesen mutatványozó vagány kamasz anyukája, mint egy sportokat csak a tévéből ismerő, üveges szemekkel játékgépező pattanásos tinédzseré.

Tudom, ezzel most erősen lesarkítottam a dolgot. Direkt. Mert nekünk, felnőtteknek nem kellene megfeledkeznünk arról, hogy a tinédzserkor egyfajta útkeresés. Az útkereséshez meg tér kell, nagyon nagy tér. Fizikailag, lelkileg, szellemileg. Szárnypróbálgatások, kudarcok és sikerek nélkül nem válhat egy kamasz egészséges felnőtté.

Mondhatják most sokan, hogy: de nem a templom lépcsőjén, meg a padokon kell brahiskodni. Ráadásul ezek a srácok időnként szemtelenek, csúnyán beszélnek, hangoskodnak, zavarva és veszélyeztetve a járókelőket, kisgyerekeseket.

Meglehet, ebben is van igazság. Számomra azonban ezek a srácok már hozzátartoznak a kecskeméti főtér hangulatához, teljességéhez. Hiányoznának, ha többé nem lehetnének szem előtt. Arról már nem is beszélve, hogy szülőként én bizony sokkal jobban aggódnék, ha a gyerekem a főtér helyett valami eldugott külvárosi területen múlatná az idejét!