Civilek, zöldek, óvó nénik

Illetve nagy bátorság ünneplésről beszélni, hiszen – ha ez így megy tovább – lassan temetésre készülhetünk. Évtizedek óta olvasunk felmelegedésről meg arról, hogyan mérgezi az ember a környezetét. Aki ilyesmiket hall, jó esetben elborzad és ha ráér a Föld napján, kiballag az utcára, s úgy tesz, mint egy környezetvédő.



Nem az irónia, inkább a keserűség íratja velem ezeket a sorokat. S egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy legyen mindennap a Föld napja. Na ja, úgy, ahogy legyen mindennap nőnap – és még sorolhatnám. Ennek ugyanis nincs realitása. Mert úgysem lehet megcsinálni. Aki csikket pöcköl a másik orra alá, aki sittet önt ki az első kanyarban, gondolván, úgysem látják, az büntetésen kívül mással nem tartható kordában. Amúgy bírságolással sem, mert alig kapnak el környezetrombolókat, s akit elcsípnek, az sem gebed bele a kiperkált forintokba.

A bolygó közben belénk gebed, kékből szürkére vált. Ezért mégiscsak azt gondolom, hogy legalább évente egyszer meg kell tartani a Föld napját. És szükség van civilekre. És szükség értelmes zöldekre. És szükség lelkes óvó nénire, akitÕl – ha már otthon nem hallja – legalább megtudja a gyerek, hogyan kéne élnünk. Feltéve, ha Gizi néni menthetetlenül optimista, s elhiszi, hogy megmenthető a bolygónk.