Egy férfi és egy nő Moszkvában

Tegnap (hétfő) délután a kezünket tördelve leshettük a világhálót, hogy vajon aláírják-e Moszkvában a Gazprom és a Naftogaz képviselői azt a megállapodást, amit fő vonalaiban az orosz és az ukrán kormányfő dolozott ki. Csak annyit lehetett tudni, hogy Tyimosenko az orosz fővárosba érkezett és újra Putyinnal tárgyal. Ceremónia sehol.
Nem sokkal öt óra előtt aztán megjött a hír, hogy megtörtént az aláírás. Amiből remélni lehet, , hogy vége a bizonytalanságnak, jöhet a gáz. Utólag könnyű okosnak lenni, de akár elhiszik, akár nem, biztos voltam az aláírásban. Magyarázhatnám azzal, hogy régóta figyelem a világpolitikát, s tudom, hogy két kormányfő, aki ennyi munkát beleölt az ügybe, nem engedheti meg magának a kudarcot. Különösen, ha mindkettő presztizsét súlyosan érintené egy fiaskó.
Erről is szó van, de nem ez a lényeg. Nemcsak miniszterelnökök tárgyaltak, hanem a nő és a férfi. Ilyenkor kivirágzik köztük valami, s nem csak a szűken vett államérdek, hanem gyengédség, lovagiasság, női harciasság és fondorlat keveredik az ügybe. Szerencsére.
Kezdetben minden románc szép, de sok ellenség leselkedik a kettősre, miként Közép-Európa gázellátása is könnyen kerülhet még veszélybe. Meglehet, hogy a harmónia is megbomlik, mert lelepleződik, hogy a nő és a férfi egyaránt szerepet játszott. Tartogathat még tehát fordulatokat a sors a párnak, de nekünk is. Ha a kapcsolat rossz véget ér, újra megszívhatjuk az üres csövet.

B. F. I. -->