Hit és lélek simogatása

Az ősi táblaképek a hit és a lélek simogatását üzenik a ma emberének is – mondta róluk a Belorusz Köztáraság magyarországi nagykövete a tárlat ünnepélyes megnyitóján. Aliaksandr Khainouski őexelenciája hozzátette: a belorusz ikonok az ország kultúrájának legfőbb értékei, ikonfestészetének története egyben a belorusz nép története is.
A Belarusz ikonfestészet a 17-18. században című különleges tárlat október 5-ig látható a Bozsó Gyűjteményben. A Belorusz Köztársaság Nemzeti Művészeti Múzeumának gyűjteményéből való, és több éves diplomáciai és szakmai munka eredményeként jutott el hazánkba. A Minszki Nemzeti Művészeti Múzeum szigorúan őrzött falai közül kelt útra a nemzeti kincs, melyet szigorú óvintézkedések betartása mellett állították ki előbb a Budai Várban, majd a szolnoki Damjanich János Múzeumban.

A Minszki Nemzeti Művészeti Múzeum igazgatója korábban személyesen járta végig azokat a magyar múzeumokat, melyekben tervezték, hogy bemutatják a páratlanul értékes ikonokat. Ahogy megismerte a Bozsó Gyűjteményt, kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy annak miliőjében is megrendezzék a tárlatot. Kulisszatitokként megtudtuk: a jövőben viszont tárlatra kapott meghívást a gyűjtemény Minszkbe, Bozsó János festményeiből.

Az ünnepélyes tárlatnyitón Mák Kornél kecskeméti alpolgármester elmondta: – A Bozsó Gyűjtemény rendkívül jelentős nemzetközi kulturális kapcsolatokat építetett ki az elmúlt években. A kiállítás ennek az egyik gyümölcse. A házigazdák részéről Lóránd Klára muzeológus hangsúlyozta: a kiállítás létrehozásában óriási segítséget kaptak Hajdú Katalintól, az Abigail Aukciós Ház tulajdonosától is.

Szebb mint nálunk volt – mondta elismerően a tárlatról dr. Horváth László, a szolnoki Damjanich-múzeum igazgatója. Szolnokon húszezren látták az ikonkiállítást, ebből ötezren a Múzeumok Éjszakáján. A Krisztus életét bemutató táblák a grodnói, 1642-51 között épült Angyali Üdvözlet templom karzatát díszítették. A 18. századi barokk egy különálló, ragyogó színfoltja a belorusz ikonfestészetnek. A helyi mesterek egyesítették az európai módszereket az ortodox tradícióval, így az ország művészete közelebb kerülhetett az európai művészeti áramlatokhoz. Az érett és késői barokk időszakában a belorusz ikonfestészetre jellemző a művészeti ágak szintézise. Díszes kelméket használtak, és dombornyomású fémmel, vésett fával, vagy gipsszel borították az ikonokat.