A költők nem versengenek

A vendégekkel dr. Füzi László irodalomtörténész, a Forrás főszerkesztője beszélgetett a Katona József Könyvtárban. Örömmel jegyezte meg, hogy szép számban jelentek meg az érdeklődők, „a mai felfokozott tempójú, egymásra nem figyelő világunkban ez a legnagyobb elismerés a kortárs irodalom művelőinek” – mondta.

Mák Kornél kecskeméti alpolgármester a városi önkormányzat nevében köszöntötte a 60. születésnapja alkalmából Pintér Lajost. Az ünnepelt megjegyezte: korán távozó nemzedék az övé, már igencsak foghíjas a vele együtt induló pályatársak sora.

– A legjobbak mentek el közülünk – fűzte hozzá. – Egyetemi társaim közül legkorábban Pinczési Jutka, de nincs már köztünk Nagy Gáspár, Baka István nemzedéktársam sem. Személyesen nekem is hiányoznak, nemkülönben nemzedékünk stabilitásának, hiszen ők voltak a tartópillérei. Lassan már nincs kortársam, akinek vállára tehetném a kezem. Valamennyien, akik elmennek közülünk, rám rónak még nagyobb felelősséget, hogy életben tartsam emléküket.

Elhangzott egy idézet József Attilától: „...szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” Ezzel kapcsolatban Dobozi Eszter elmondta, valóban szükséges a versírás, számára ez az egyetlen terület, amely teljességgel mentes a mai kort átszövő versenyszellemtől. – A költészet úgy ad lehetőséget a benne való tájékozódásra, az irodalomban, a könyvekben való elmélyülésre, hogy nem kell versenyben lenni – mondta a költőnő. – Én nem azért írok verset, hogy másokat legyőzzek. Nagyon tudok örülni költő barátaim, ismerőseim, kortársaim sikereinek. A vers azért íródik, hogy legyen. Amíg van magyar költészet, addig van Magyarország, addig létezik nemzetünk ebben a világban.

Pintér Lajos elmondta, olyan szerencse érte az életben, hogy csongrádi gimnazistaként Dr. Fehér Ede volt a magyartanára. József Attila egykori barátja, évfolyam- és padtársa volt, amit tanáruk nem hirdetett, de a folyosói beszélgetésekből mindenki tudta róla. – Mindegyik magyar költőről, íróról jó volt tőle hallani, de a nagy pillanat az volt, amikor elértünk a tananyaggal József Attilához. Azokon az órákon még a bukásra álló diák is templomi csöndben hallgatta Ede bácsit. Felejthetetlen élmény volt, hogy ő közvetítette számunkra József Attilát, egy egész generációba belevéste költészete szeretetét, máig hálásak vagyunk érte.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Magukról, költészetről, emlékekről beszélgettek
[/caption]

A születésnapos elárulta, amióta ír – az 1960-as évek közepétől –, prózával mindig foglalkozott, leginkább az esszéformával (eddig két prózakötete is megjelent). A Tört/én/elem nagyesszéje (a Forrás márciusi száma közölte) részben a fiaihoz szól, mivel családjuk, elődeik történetét fűzte fel benne. Már évekkel korábban megírta, szándékosan pihentette, „érlelte” asztalfiókjában, mint a jó bort a készítője. – Sok mindent rosszul tudtam a családomról. Kutatásaim során kiderült, milyen sokféle anyagból vagyunk „összegyúrva”. A kötet legfontosabb üzenete, hogy legyünk toleránsak egymás iránt, mert a másik emberből bennünk is van egy kicsi, és a másikban mi is benne vagyunk – tette hozzá Pintér Lajos.