Gulyásillatú lesz a karácsony

Rotyogott a gulyás

A hajléktalan szálló udvarán bográcsban rotyogott a gulyás, míg bent karácsonyi dal szólt. A Kiskunfélegyházi Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai adtak koncertet. Néma csendben, vagy éppen zokogva, magába roskadva hallgatta a közönség a muzsikát. Gondolatban egykori meleg otthonaik karácsonyait idézték fel. Csak a taps zökkentette ki őket időutazásukból.

Ica három éve bajai otthonából került a félegyházi hajléktalan szállóra. 42 ezer forintos rokkant nyugdíjából nem tudta fizetni az albérletet, így utcára került. A fia sem fogadta be. Hiába írta meg levélben milyen nehéz helyzetbe került, még válaszra sem méltatta. – A hajléktalan szállóról is írtam nekik. Megírtam, hol vagyok, de egyszer sem válaszolt – meséli a 63 éves asszony, aki szeret ugyan a szállón élni, de legfőbb vágya, hogy bejusson az öregek otthonába.

– Amikor gyerek voltam, akkor szép karácsonyaink voltak, mindig kaptunk ajándékot. Miután férjhez mentem, minden megváltozott. Nagyon nehéz életem volt. A férjem ivott, sokszor megvert, ezért elhagytam. Egy fiam és három unokám van, közülük az egyiket nem is ismerem – panaszolja. Jók itt a karácsonyok, de ajándékot nem kapok senkitől, ezért meglepem saját magam – tette hozzá az asszony, aki alapvetően vidám természetű, beszélgetésünk alatt mégis elsírta magát.

– Higgye el, itt belül a szívemben nagyon fáj, hogy így bánik velem a fiam és a családja. Nem is szeretek róla beszélni, mert akkor előjönnek az emlékek. Hasonló helyzetbe került Katalin is, aki Makóról érkezett Félegyházára. Stroke-ot kapott, ám a kórházi kezelés után nem fogadta vissza a testvére, akivel korábban együtt lakott, egy éve él a hajléktalanszállón. Férje régen meghalt, három gyermeke közül egyik sem fogadta be.

– Most küldtem el a képeslapot a testvéremnek és a gyerekeimnek, nagyon várom, hogy válaszoljanak. Egyik korábbi munkaadóm szokott néha írni és csomagot küldeni – mondja felcsillanó szemekkel a 61 éves asszony, aki nem szívesen mesélt korábbi karácsonyairól. Csak annyit mondott, a szállón sokkal jobb a karácsony, itt jól érzi magát, mindene megvan. Büszkén mesélte, hogy emléklapot is kapott Pali bácsitól, a szálló szakmai vezetőjétől, mert sokat segít takarítani. Katalinnak nincsenek nagy vágyai, csak az unokája hiányzik nagyon. – Amikor bent voltam a kórházba, be se jöttek látogatni a lányaim, pedig nem voltam rossz anya. Szerencsére szállón mindenki szeret – nyugtázza magában Katalin.

Hosszú évek óta itt volt az első karácsonyom – meséli Mihály, aki épp karácsonykor ünnepli 55. születésnapját. A kerekesszékes férfi több mint három éve gátéri tanyájáról került a hajléktalan szállóra. Elütötte egy autó, a baleset következtében elvesztette az egyik lábát, később fertőzés miatt a másikat is amputálták, 17 hónapot töltött a szentesi kórházban. A kórházi kezelés után visszament ugyan a tanyájára, de nem boldogult egyedül. Mivel nincs családja, senkire sem számíthatott. – Mióta a feleségem és a két kislányom meghalt, azóta egyedül élek. Ikreket vártunk, nyolc hónapos terhes volt a feleségem, amikor az egyik baba meghalt, után a másik, és a feleségem is. Azóta egyedül élek, hű vagyok az emlékükhöz – idézte fel a tragédiát Mihály.

– Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy elvesztettem a feleségemet, a lányaimat, utána pedig a lábaimat. Végül megszoktam a magányt, megtanultam átemelni magam az ágyra, nem kell fürdetni, mindent önállóan megcsinálok. Elvagyok itt, van egy-két jó barátom, akikkel együtt kártyázunk, minden évben megnyerem a kerekes székes versenyt is a szállón – tette hozzá Mihály, aki büszke arra, hogy soha nem hagyta el magát, szeretett dolgozni, mindent megcsinált a tanya körül. – Mindig van nálam egy szentkép, az ágyam mellett a falon pedig egy Jézuska. Volt egy angyalkám is, de azt elajándékoztam. Engem már csak úgy visznek el innen Szent Mihály lován, hacsak Fortuna nem segít. Szeretnék egy társat, de itt a legtöbb nő lenézi a „kocsisokat”, pedig ők is járhatnak úgy, mint én – tette hozzá Mihály, aki beszélgetésünk végén a szobája falára kitűzött Jézus képet is megmutatta.

Vajda Piroska Rotyogott a gulyás A hajléktalan szálló udvarán bográcsban rotyogott a gulyás, míg bent karácsonyi dal szólt. A Kiskunfélegyházi Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai adtak koncertet. Néma csendben, vagy éppen zokogva, magába roskadva hallgatta a közönség a muzsikát. Gondolatban egykori meleg otthonaik karácsonyait idézték fel. Csak a taps zökkentette ki őket időutazásukból. -->