Közös szerelmük a matematika

– Egy ismerős házaspár csak azért jött el Szegedről, hogy a helyszínen személyesen gratulálhassanak nekünk. Aki ott volt, örömmel, mosolyogva nézett ránk – idézte fel a Varga Tamás Módszertani Napok keretében, az ELTE nagytermében tartott díjátadó ünnepséget Brenyó Mihályné, diákjainak Ancika néni. Őt és férjét – a tanítványoknak Misi bácsi – ezúttal a rangos Varga Tamás Emlékdíjjal tüntették ki, a névadó matematikus szellemi örökségének megőrzéséért és kiemelkedő matematikaoktatói munkájukért. Természetesen ott helyben, és azóta is rengeteg elismerő, dicsérő szóban volt része a házaspárnak, akik három éve szintén együtt vehették át a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.

A röplabda hozta össze őket

Anci néni Ókécskén járt általános iskolába, ahol tanára, Vincze János szerettette meg vele a matematikát. Amikor eljött a középiskolai felvételi ideje, édesapja bement a kecskeméti Bányai Júlia (akkor még) Lánygimnáziumba, és kijelentette: kitűnő tanuló lányát a legokosabbak közé szeretné beíratni! Ancika a B osztályba került, ahol latint is tanultak.
Ugyancsak ókécskei tanára hatására döntött úgy, hogy pedagógusi pályára lép. A matematika adott volt, e mellé a kémiát választotta, de ilyen szakpár a szegedi egyetemen nem volt, így maradt a főiskola, ahol viszont egy harmadik szakot is a másik kettő mellé kellett tenni, ez pedig a testnevelés lett.

–  A kelepet nem tudtam megcsinálni, a labdajátékokat viszont szerettem. Húszévesen tanultam meg úszni. A torna kivételével minden sportágban szerepeltem, a kosárcsapatba is befogadtak, és aktívan kézilabdáztam, atletizáltam is. Emellett elsősként én lettem a röplabdások szakosztályvezetője – említ egy eddig talán nem ismert, de mint ki fog derülni, meghatározó momentumot életéből Ancika.
Brenyó Mihály Füzesgyarmaton született és nevelkedett. Rá is nagy hatással volt a matematikát tanító Faragó tanár úr, aki megszerettette vele a tantárgyat.

– Hatodik osztályban indítottak el először járási versenyen. Egyórás volt a dolgozat, de jóval hamarabb befejeztem. Később megtudtam, azon döbbentek meg a bírálók, hogy egyedül nekem lett hibátlan a feladatsorom – idézte fel Brenyó Mihály első, a számok világában aratott sikerét, amelyet aztán jó pár követett a békéscsabai gimnáziumi évek alatt. Nem csoda, hogy az egyetemi felvételikor a felvételiztető tanár, a Középiskolai Matematikai Lapok főszerkesztője már ismerősként üdvözölhette, hiszen ő kapta meg a fiatal Brenyó Mihály dolgozatait.

– Édesanyám varrónőként, apám cipészként dolgozott. Kalmár László professzor úr másodév elején négy hallgatótársammal együtt  behívott a szobájába, és azt mondta: mivel mi vagyunk a legszegényebbek az évfolyamon, ha van bármilyen problémánk, előttünk mindig nyitva áll az ajtaja. Ekkora bizalmat én soha nem kaptam, és hatalmas kitartást adott. Megfogadtam, hogy ezt a bizalmat megőrzöm, és úgy fogok tanulni, hogy ne kényszerüljek segítséget kérni. Ez sikerült is, másodévesként Népköztársaság-ösztöndíjas lettem, és miután egy szigorlaton nem jutott eszembe a tankönyvi bizonyítás, és kitaláltam egy újat, harmadévesen demonstrátornak választottak. Tagja voltam az Eötvös-kollégiumnak is – mesélte a tanár úr.
Bár gyerekként szívbetegnek diagnosztizálták, 14 évesen elkezdhetett sportolni, egyetemistaként a szegedi röplabdacsapat vezetője lett. Itt érnek össze a szálak: a röpi révén ismerte meg későbbi feleségét, akinek másodéves korától udvarolt, majd negyedévesen megkérte a kezét. Brenyó Mihály diplomaosztója napján tartották az esküvőt.

Kecskeméten találtak otthonra

A frissdiplomás és házas pedagógus párnak kínáltak állást Kömpöcön, még barackost is kaptak volna a ház mellé, de ők Kecskemétet választották. Végül mindkettőjüknek a kecskeméti Pedagógus Gyermekotthonban indult tanári pályájuk. Költözéskor egy egy köbméteres ládában elfért minden vagyonuk.
Anci néni 1970-ben, a Kodály Iskolában kezdett matematikát tanítani, itt Nemesszeghyné Szentkirályi Márta igazgató rábízta a komplex matematika oktatását, majd 13 évig igazgatóhelyettes is volt. Ezután a Hunyadi János és Mátyás Király Általános Iskolában tanított, később nyugdíjas óraadóként a kunbaracsi iskolában összevont osztályokban, majd az Arany János és a Zrínyi Általános iskolában volt matematikatanár.

Brenyó Mihály eleinte a közgazdasági szakközépiskolában oktatott, felnőtteket is. A Bányai Júlia Gimnáziumban 26 évet töltött. Előbb igazgatóként (1978-tól 1993-ig) fektette minden energiáját az intézmény vezetésébe, kezdeményezésére és irányításával indult el a 8 osztályos gimnáziumi képzés, majd matematikatanár volt ugyanott, még 11 évig.
Arra kísérletet sem teszünk, hogy felsoroljuk, hány szakkörben, országos táborban gondozták a matematikában tehetséges diákok fejlődését, tanítványaik milyen sikereket értek el, mert ez szinte lehetetlen vállalkozás, és valószínűleg az egész oldalt megtöltené.

Milyen is az örömtanítás?

Arra viszont például nagyon kíváncsiak voltunk, miben látnak különbséget a negyven-ötven évvel ezelőtti és a mai diákok között?
– Minden generációt másként lehet motiválni. Amit fontosnak tartok kiemelni: egyre több diáknak jobbak az adottságai. A tanulási akarat, a kitűzendő célok viszont csökkennek. Problémának látom, hogy középiskolák többségébe jelenleg szinte minden jelentkező tanulótfelvesznek, és pár éve 240 ponttal be lehetett jutni főiskolára, egyetemre, ma már szerencsére ennél több pont szükséges– mondta el Brenyó Mihály.
A motiváció fontosságát férj és feleség egyaránt szem előtt tartotta. Munkájuk során Varga Tamás koncepciójának igyekeztek megfelelni, azaz hogy a tanuló saját munkája révén jöjjön rá az összefüggésekre, és hogy minden diákot meg kell próbálni fejleszteni, hogy a lehető legmesszebb eljusson.

– A matematikát mindenkinek meg lehet tanítani, még néha annak is, aki nem is akarja. Egyik munkatársam mondta egyszer, hogy unokája nem akarta tanulni, mégis el tudtam érni, hogy négyesre érettségizzen. Mindehhez folyamatosan motiválni kell a gyerekeket, és olyan feladatokat adni, amelyet meg tudnak oldani. Pedagógiai-pszichológiai tény, hogy ha valamit kitalálunk magunktól, az megmarad, nem kell tanulni. A legideálisabb állapotot nehéz elérni a tanítás során, nekem is csak ritkán sikerült. Ilyenkor nem mindenáron a betervezett anyagot adtam le, hanem a diákok kérdeztek, kérdéseik nyomán haladtunk tovább, és megegyeztünk, hogy a tankönyvben lévő feladatokat házinak megcsinálják, ha pedig elakadnak, akkor szólnak. Ez az igazi örömtanítás! - jelentette ki Brenyó Mihály, aki büszke arra, hogy egész pályafutása alatt csak egyetlen diákot kényszerült megbuktatni.

– Mindig vezettem szakkört, gyakran két vagy három évfolyamból is jártak rá diákok. Nem kis energiát vett igénybe, hogy olyan példákat válasszak, amelyeket mondjuk egy ötödikes is ért, de még a hatodikos is érdekesnek talál, és nem unatkozik. Persze voltak nehezebb órák, amikor a diákoknak elegük volt a tantárgyból és talán belőlem is. Ilyenkor matematikai játékokat vettem elő, amelyek túllendítették a csoportot a holtponton. Ehhez kellett, hogy ötleteket gyűjtsek, akár továbbképzéseken, akár a gyerekektől látott-hallott észrevételek révén –  tette hozzá Ancika.

Saját gyermekeivel sem kivételezett

Lehet-e kedvenc tanítványa egy tanárnak? – nehéz kérdés, de természetesen kaptam rá választ.
– Egy anyuka mesélte egyszer, hogy a kislánya nagyon szeret, és mondtam neki, hogy Mártika nekem is a szívem csücske. Erre az édesanya megkérdezte: akkor miért csak hármast adok a gyermekének? Hát mert hármasra tudja a matematikát! – válaszoltam. Igyekeztem mindig következetes lenni, és mindenkit ugyanúgy kezelni, a tündöklő tehetségű tanulót éppúgy, mint a matekkal küszködőt. Helyettesítő tanárként egy rövid ideig tanítottam saját fiaimat is, ők tudnának arról mesélni, mennyire nem voltak kivételezett helyzetben  - mosolyog Ancika.
Mire a legbüszkébbek? - szól a búcsúkérdés, amelyre a tanárnő úgy felel: szeretett unokáikra és mindig az éppen aktuális tanítványokra, elért sikereikre. Most éppen ötödikes csapatára, amely megnyerte a Bolyai verseny megyei döntőjét. A tanár úr több díjat is átvehetett már, mégis legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a 25 éve általa elindított, 3-4. osztályosoknak szóló pontszerző versenyt 16 éve átvették Erdélyben, és az  ma már az ő nevét viseli.

-->