Minden fekete

Nem kell túlságosan elkeseredni..., pontosabban még egy kicsivel jobban el kell keseredni, és máris mi lehetünk az Európai Unió legpesszimistább nemzete, amely „címet” jelenleg a bolgárok birtokolnak – derült ki az Eurobarométer legfrissebb, az idén tavasszal készült, és a nagyközönség számára most bemutatott felméréséből. És bár óriási meglepetést ma már aligha okoz, hogy esztendőről esztendőre egyre lejjebb szerénykedünk ezen a tabellán, az mégiscsak elgondolkodtató, hogy 2007 őszéhez képest is tudtunk rosszabb adatokat produkálni, már amennyiben akkor még mindig második magyar elégedett volt az életével, szemben a mostani helyzettel, amikor már – ha nem is sokkal – többen vannak az elégedetlenek. Más kérdés, hogy ez a lehangoló eredmény egyáltalán nem a fiatalokon múlott, mert közülük hetven százaléknyian boldognak vallották magukat, ellentétben például a munkanélküliekkel, ahol ez az arány (micsoda „váratlan” dolog!), mindössze harminc százalék. És ha már lúd, akkor legyen kövér, mondhatnánk, ugyanis kiderült, hogy mi, magyarok, nem csupán a távoli jövőt látjuk igencsak sötéten, hanem a közelit is, lévén a megkérdezetteknek még a húsz százaléka sem bízott abban, hogy az elkövetkező egy évben bármiféle javulás áll be az ország, illetve a saját sorsát illetően.  

De hogy az uniónál még csak véletlenül se gondolják azt, hogy a már-már legenda számba menő magyaros rossz kedv kizárólag „befelé” érvényes,  sikerült felkapaszkodnunk arra a képzeletbeli dobogóra is, amelyen azok az országok állnak, ahol a legnegatívabban íélik megt az EU-t.  És ha abban talán nincs is semmi különleges, hogy leginkább az állástalanok, a nyugdíjasok, valamint a fizikai munkások gondolják úgy, hogy hazánk nem tudott élni az uniós tagság adta lehetőségekkel, az mindenesetre furcsa, hogy sokan éppen az EU-ba való belépésünket teszik felelőssé az életszínvonal és a munkahelyek számának magyarországi csökkenéséért. Azon persze, el lehet vitatkozgatni, hogy tudniillik valóban kiugróan rossz eredménynek tekinthető-e, ha az összes hazai megkérdezett közül csak minden harmadik honfitársunk véli úgy, hogy előnyös a számunkra a „klubhoz” való tartozás (ha engem kérdeznek, én egészen biztosan nem dicsekednék ezzel a számmal), az azonban tény, hogy az unióról alkotott kép mindenhol jelentős mértékben függ a személyes sorsok alakulásától, az egyéni élethelyzetektől..., így szinte természetes, hogy az idehaza tapasztalható gazdasági-társadalmi feszültségek növelik az euroszkeptikusok táborát is.

És ha mindezekhez most még azokat az igazán „szívderítő és lélekemelő” eseményeket is hozzvesszük, amelyeket az Eurobarométer-felmérést követő hónapokban kellett elszenvednünk (koalíciós viták, a kisebbségi kormányzás összes nyűge-baja, melegfelvonulás utcai pankrációval, és így tovább), akkor bízvást remélhetjük, hogy már miénk az első hely ezen az európai „borúlátás-listán”. Úgyhogy resszkessetek, bolgárok, jövünk.