Hírek

2008.03.14. 23:15

Nesze semmi...

Nagyon valószínű, hogy az SZDSZ ügyvivői nem ugyanazt a Jüttner-jelentést kapták meg a tavaly márciusi elnökválasztási botrány kapcsán, mint a sajtó képviselő, mert amíg a párt fontos emberei majd öt órán keresztül ücsörögtek a vizsgálati anyag fölött, addig a nyilvánosságot kurtán-furcsán elintézték.

Stanga István

Arról, hogy a vajúdó hegyek tényleg csak egy kisegeret szültek-e, avagy csupán egy ilyet mutatták meg nekünk, fogalmam sincsen, tény mindenesetre, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének tegnapi – nagy érdeklődéssel várt – sajtótájékoztatóján a kevésnél is kevesebbet tudtunk meg arról, milyen események is játszódtak le valójában a párt tavaly március végi tisztújító küldötgyűlésén. Persze, igencsak naívnak kellene lennie ahhoz, hogy elhiggyük, a Jüttner Csaba vezette vizsgáló bizottság az elmúlt egy hónap folyamán kizárólag annyit derített ki, mint amennyit most a közvélemény elé tártak. Ennél sokkalta valószínűbbnek tűnik, hogy a liberálisok úgy döntöttek, lekoppintják a Mátyás királyos meséből ismert okos lány eljárását, s gyártanak is nekünk egy jelentést, meg nem is. Hiszen az a sztori, amellyel Jüttner odaállt a médiumok képviselői elé (hogy tudniillik történtek ugyan szabálytalanságok, ám azokhoz sem Kókának és csapatának, sem pedig a vetélytárs Fodor Gábornak és híveinek nem volt közük, ráadásul érdemben nem is befolyásolták a végeredményt.), nem egyszerűen soványka, hanem számos kérdést is felvet.  

Olyan kérdéseket, amelyeket az újságírók nyilván fel is tették volna, ha... Ha feltehették volna. Merthogy kérdezni nem lehetett....egy liberális párt sajtótájékoztatóján. Vajon mi a fenétől tartottak, akik ezt a hülyeséget kitalálták? Attól, hogy a dörzsöltnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Jüttnerből netalán olyasmiket is kiszednének, amelyek nem publikusak? És egyáltalán: tényleg ezen a semmitmondó vizsgálati anyagon vitatkoztak öt órán keresztül az ügyvivők? Nem inkább azon, hogy most mi a francot csináljanak, mivel álljanak ki a sajtó elé, ami azt a látszatot kelti, hogy alaposan utánanéztek a dolgoknak, de amiből az ég világon semmi sem következik..., csak ha ők akarják? (Az már más kérdés, hogy szemmel láthatóan nem akarják.) Aztán azt is jó lenne tudni, hogy a Jüttner(ék) által készített dokumentumban vannak-e olyan részek – mivel erről is szól a fáma –, amelyeket ma még csak az ügyvivői testület tagjai ismernek..., így például T. Asztalos Ildikónak, az SZDSZ Borsod megyei elnökének szerepével kapcsolatban, és így tovább, és így tovább.    

Egyszóval nekem az a meggyőződésem, hogy egy ilyen jelentéssel semmi esetre sem lett volna szabad kiállni. Az a tény azonban, hogy ezt mégis megtették (ráadásul – amint arra már fentebb utaltam – a liberalizmus szelleméhez méltatlan módon), egyfelől a kényszernek tudható be, másfelől annak a totális zavarodottságnak, amely az SZDSZ vezetésének utóbbi időszakban meghozott döntéseit jellemzi. És bár a párt ezzel a vizsgálatfélével (akármilyen faramucira is sikeredett) kétségkívül lezárt egy fejezetet, ostobaság lenne azt gondolni, hogy egyúttal az egész történet végére pont került.

Ezek is érdekelhetik