Foci és politika azonos nívón

Máig fix meggyőződésem, amit korábban leírtam, hogy tudniillik az Eb-pályázat csúfos kudarca elsősorban a töketlenségünknek köszönhető. Hogy amíg mi körmöltük a tizenötezer oldalnyi anyagot (egyébként ki az a hülye, aki elolvas ennyit?), addig az ukránok kitüntették Blattert. S amíg mi a prezentáción törtük a fejünket, addig Szurkisz (ő az ukrajnai Kisteleki) beszavaztatta velünk magát az UEFA végrehajtó bizottságába. És persze, amíg mi lelkesen csápoltunk Johanssonnak, addig amazok a nyerőre, vagyis Platinire tettek. A tökéletesen rossz helyzetértékelésünk később sem hagyott cserbe bennünket. Emlékezzünk csak, milyen lelkesen mondták az illetékesek: annyira jól sikerült a prezentációnk, hogy a döntéshozók egyetlen kérdést sem tettek fel. Édes Istenem! Egy félnótás is tudja, hogy attól nem kérdeznek, akitől nem is akarnak semmit.

Na, mindegy. A lényeg, hogy balfaszkodásban nem volt hiány. Ennek okán körülbelül sejteni is lehetett, hogy a felelősök kapnak idehaza hideget-meleget. Amikor erről beszélgettünk a barátaimmal, azt mondták, nyilván lesznek majd olyanok is, akik politikát csinálnak az egészből. Én meg azt, hogy nincs olyan barom, aki képes azzal előállni, hogy na, tessék, ez is ennek meg ennek a felelőssége. Mert azért az embereknek nem lehet mindent beadni.

Tévedtem. Igaz, már az előjelek sem voltak túlzottan jók, hiszen a Fidelitas „Elkúrtad, Feri!”-akciója azt mutatta, valahol valakik mégis szerencsés ötletnek tartják politikai ellenfeleik nyakába varrni a cardiffi bukást. Ez mondjuk még elintézhető egy „fiatalság bolondság” megjegyzéssel, ám Simicskó István parlamenti felszólalása már kevésbé, végtére is túl van a kamaszkoron.

Szóval a kereszténydemokrata politikus szerint nem véletlen, hogy nem mi kaptuk a rendezés jogát, mert az UEFA jobban bízik Ukrajna gazdasági-politikai fejlődésében, mint a mienkben, meg Gyurcsánynak már nem csupán idehaza nem hisznek, hanem külföldön sem.

Na, akkor most tegyünk félre néhány pillanatig mindenféle pártszimpátiát, Gyurcsány iránt érzett ellen- vagy rokonszenvet, s kíséreljünk meg gondolkodni. Ugye nem hisszük komolyan, hogy Gyurcsány őszödi beszédét büntették az UEFA végrehajtó bizottságának tagjai? Mert ha igen, akkor azt kell feltételeznük, hogy az ő politikusaik (ukránok, románok, törökök, stb.) sohasen hazudnak. És ugye, azt sem feltételezzük, hogy az európai labdarúgó szövetség prominensei jobban elfogadják a külföldi sajtóban nem ritkán szélsőségesnek titulált Kaczynski-testvérek egyike vezette kormányt, mint a magyart? 

Nem folytatom, mert talán ennyiből is látszik, milyen blődség ilyesmivel előhozakodni. Olyan butaság, mintha valaki azt állítaná, hogy az Orbán-kormány a felelős az osztrákokkal közösen elbukott Eb-pályázatért. (Mert bár 1998 őszén adtuk be az anyagot, elkészítése a Fidesz-kormány időszakára esett.) Azt gondolom, egybek mellett az effajta, kisszerű próbálkozások vezettek oda, hogy a politika a foci szintjére süllyedt.