Minket is félreismer a világ

Egy amerikai humorista, Sacha Baron Cohen régóta gúnyt űz Kazahsztánból. Legújabb filmjében például az általa kitalált kazah riporter, Borat bőrébe bújva olyasmiket állít, hogy a kazahok szórakozása a kutyalövészet és a vérfertőzés is mindennapos. Mindez persze azokat minősíti, akik ezt elhiszik neki, de mi is elgondolkodhatunk: vajon milyen tévképzetek keringenek rólunk, magyarokról?

Borat figurája a nyugati világ szerint vicces, a kazahok azonban valahogy nem értékelik az őket lejárató álhonfitársat. Hiába bizonygatják tengerentúli és európai kritikusok, hogy az amerikai humorista leginkább tudatlan interjúalanyai elé tart tükröt, az egykori szovjet tagállam teljes felsővezetése őrjöng, amikor olyasmiket hallanak, hogy Kazahsztánban kedvelt közösségi tevékenység a „zsidófuttatás” és a prostitúció is elfogadott társadalmi normának számít náluk.

Oroszországban már be is tiltották a filmet, amire lehet azt mondani, hogy ez a túlzott érzékenység mintapéldája, de előbb azért érdemes végiggondolni, hogy vajon ránk, magyarokra nem zúdul-e hasonló előítélet? Hiszen még ma is sokan vannak, akik meggyőződéssel hiszik, hogy nálunk az ostorát  pattogtató „tsikosch” teljesen hétköznapi foglalkozás, otthon pedig susogós melegítő helyett bőszárú gatyát ránt az egész család. Ha a tengerentúlon valaki azt mondja, hogy Magyarországon rengeteg üzlet és bevásárlóközpont van, sokan nem hiszik el – állítja a hazánkban élő Todd G. Williams.

Az amerikai nyelvtanár és zenész két éve könyvet is írt rólunk, Ti! Magyarok feketeszemmel címmel. „Az én hazámban az emberek többsége még mindig abban a hitben él, hogy Magyarország egy kommunista ország – mondta. – Meg vannak győződve, hogy az utcák itt rondák, az épületek egytől egyig romosak, az emberek pedig szürke ruhákban járnak. Gyakorlatilag még mindig egy kalap alá vesznek itt mindent a Szovjetunióval, ami nem csoda, hiszen az amerikaiaknak csupán a tíz százaléka utazik külföldre. Azt, hogy Bukarestet és Budapestet folyton összekeverik, már meg is szoktam.”

Persze, minél nagyobb az előítélet, annál katartikusabb a szembesülés a valósággal. Amikor például Todd megérkezett hozzánk, szentül hitte, hogy kilép a civilizációból. „Fel voltam rá készülve, hogy itt az emberek lóval és lovaskocsival közlekednek, s hogy a lakosság többsége földművelő paraszt – emlékezett vissza. – Ehhez képest rengeteg üzletet találtam, elképesztő árubőséget és virágzó kulturális életet.”

A Magyarországról táplált előítéletek egy része persze megalapozott. Sok olyan szokásunk van ugyanis, ami egy külföldi szemében a barbárság határait súrolja. Amikor például Todd először találkozott a velőscsonttal, azt hitte, valamiféle egzotikus rituálét fognak az ebédlőasztalnál bemutatni. A csokival leöntött túrót, vagyis a Túró Rudit is nehezen szokta meg, a pacallal, a rántott velővel, a pirítósra kent csontvelővel, a kocsonyával és a zsíros kenyérrel pedig még mindig ki lehetne kergetni őt a világból. Ezek olyan dolgok, amiket mi észre sem veszünk, mint ahogy az is természetes, hogy a legtöbb lakásban a fürdőszobában van egy mosógép, a kád fölött fregoli lóg, az ablakot pedig redőny árnyékolja. Bármily furcsa, egy tengerentúlról érkező számára ezek mind egzotikus élmények.

Az olaszok szemében szegény, ám nagytermészetű nép vagyunk – köszönhetően az itáliai magyar „országimázst” megalapozó Cicciolinának, azaz Staller Ilonának. De nem csak az egykori pornósztár miatt tartják arrafelé a magyarokat szexcentrikus népnek, a sok ott dolgozó hazánkbeli prostituált is erősítette ezt a vélekedést – állítja Gianni Annoni, aki régóta él nálunk. Az olasz férfi egy időben még televíziós műsorokat is vezetett, most pedig egy éttermet működtet. Mint mondta, az olaszok magyarokról alkotott képe sokkal kedvezőtlenebb a valóságnál. „Elsőként talán a puszta és a csikósok képe ugrik be, ha Magyarország kerül szóba – mondta Gianni. – Ezt a nomád benyomást valószínűleg a hozzánk látogató olasz vadászok élményei alapozták meg. A többség a balkáni népek közé sorolja a magyarokat, azt hiszik, itt is szláv nyelvet beszélnek. A magyarokat zárkózottaknak és gyanakvóknak tartják, olyan népnek, amelynek semmije sincs.”

Tegyük gyorsan hozzá: az előítéletek tárházának kiszélesítéséért olykor mi magunk is sokat teszünk. A külföldiek többsége a sztereotípiák mellett alig ismeri Budapestet, s a közelmúlt zavargásos eseményei sem jó irányba torzították ezt az amúgy is hiányos képet. A jobbára túlzó tudósítások nyomán Todd mamája például meg van győződve arról, hogy a magyar főváros romokban hever, Gianni barátai pedig sokáig emlegetnek minket hőzöngő, balhés nemzetként.

Sehol sincs zsigeri indulat velünk szemben

Bármilyen furcsa, pozitív tévképzetek is élnek rólunk a nagyvilágban. Görög Ibolya protokoll szakértő szerint sok országban úgy gondolják, hogy a magyarok szeretnek jól élni és általában vidámak. „Van egy kialakult hedonista kép rólunk – mondta. – S ez általában pozitív. Az is nagy szó, hogy bárhol szóba kerülünk, sehol sincs zsigerből felhorgadó megvetés vagy indulat irántunk.”