Egyre több a fiatal hajléktalan nő

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A Dózsa György úti hajléktalanszállón külön férfi- és női részleg van, de szerelmek itt is szövődnek. Drogozni viszont tilos.
[/caption]Esős, hideg, októberi péntek. A metrón és az aluljárókban érezni lehet a tél közeledtét. A hajléktalanok paplan alá bújnak kietlen telefonfülkékben, vagy egy gyorspékség előtt guggolnak a melegben. A Dózsa György úton is a szokásosnál többen húzzák meg magukat. A kívülről előkelően kinéző, sárga ház valójában hajléktalanszálló. A porta szállodára emlékeztet, na nem sokcsillagosra: emberek jönnek-mennek, kulcsokat kérnek el és adnak le. A folyosó pedig egy lepukkantabb kórházi hangulatot ad: kávéautomaták, dohányzó, pizsamás férfiak és nők mászkálnak és beszélgetnek.

A szállóban most 326-an laknak, kétszer annyi nő, mint férfi. Az építménynek Czakó György, egykori szociális munkás a vezetője. „Átmeneti szálló vagyunk, azaz legalább részben munkaképes, jövedelemmel bíró emberek ideiglenes elszállásolását vállalhatjuk.” A „jelentkezőnek” egy úgynevezett Felvételt Előkészítő Csapat előtt kell bizonyítania: krizishelyzetben van. „Múlt héten jött egy nő, akit a férje előbb bekergetett a konyhába, majd körbelocsolta benzinnel. A hátsó ablakon menekült, egy szál hálóingben érkezett hozzánk” – mondja a szállodavezető. Aztán körbevezet: a szállóban külön férfi- és női részleg van, de az ajtó a kettő között nyitva áll. Szerelmek itt is szövődnek, akadályozni ezt nem akarják. A házirend viszont szigorú. Agreszszív viselkedés vagy droghasználat miatt kitilthatják a lakókat. Az alkohol- és kábítószerfüggőség nem ritka, Czakó György szerint többen eladják magukat, hogy a napi bevitelt biztosíthassák.

A cél elvileg az lenne, hogy a bentlakók előbb-utóbb visszataláljanak a „normális” életbe, ám sokuknak erre semmi motivációja nincsen. Két évig tartózkodhatnának a szállóban, de kivételek itt is akadnak. Az egyik férfi például 1973 óta lakója a háznak. Havi hétezer forintért bérelnek itt egyedülálló módon egyszemélyes, hat négyzetméteres szobát. Magukra főznek és takarítanak, akinek nincs legalább 21 ezer forintos havi jövedelme, azt az önkormányzat eteti.

Károly a többiekhez képest kifejezetten életvidám. 1998 óta, kisebb megszakításokkal él itt. „Voltam olyan helyen is, ahol rendőrök a szociális munkások” – utal a börtönre. Károly nincs még ötven, élt már a Keleti pályaudvaron is. A munkától agyembólia miatt eltiltották. Büszkén mutatja fényképalbumát: tavaly nősült, felesége Gyulán él, szintén szociális szálláson. Aztán Sissyhez érünk. A férfit mindenki csak így becézi. Szobája példásan pedáns, macskák képei a falon, szíves függöny az ablakon. Nincs még 40 éves, 14 éve tudja, hogy AIDS-beteg. A szállóban mindenki szereti, ahogy mondja, a házban rajta kívül még hárman szenvednek a halálos kórban. Munkát azonban ő sem vállalhat, ahogy kiderül betegsége, mondvacsinált okok miatt mindig elutasítják.

Kétszer annyi fiatal és nő él az utcán

„A korábbi adatokhoz képest kétszer annyi fiatal és nő él az utcán” – mondta Iványi Gábor. Az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője hangsúlyozta: a hajléktalanokat segítő nonprofit egyesületek késve kapják meg a havi kvótát, amely csak a költségek kétharmadának fedezésére elegendő.Tavaly óta hatvan százalékkal csökkentették a szállók támogatását, szinte ellehetetlenítve munkájukat. A pályázatok nem a hajléktalanszállókat, hanem olcsó bérlakások vagy más lehetőségek igénybevételét részesítik előnyben.