Víz alatt a jazz bölcsője

Két nappal a hurrikán tombolása után egyre romlik a helyzet New Orleansban. A vihar, amely hétfőn csapott le a Mexikói-öböl északi karéjára, az Egyesült Államok három államában, Louisianában, Mississippiben és Alabamában okozott súlyos károkat. Az áldozatok száma elérheti a több százat is, két és fél milliónál is többen még mindig áram nélkül vannak, és egyedül Louisiana államban egymillió ember maradt fedél nélkül. A károkat 26-30 milliárd dollárra becsülik.

New Orleans több kerületében ellenőrizhetetlen tüzek dühöngenek, valószínűleg a megsérült gázvezetékek okozták a lángokat. Kedden az egyik kórházba is betört az ár, és az első emeletig elöntötte az épületeket. A betegeket helikopteren mentették ki. Becslések szerint akár százezerre is tehető azoknak a száma, akik a kiürítési parancs ellenére a városban maradtak.

A város 70 százaléka a tengerszint alatt fekszik, négy oldalról gátak védik. Az északról sós vizű tavakkal és mocsarakkal, délről pedig a Mississippi folyóval körülzárt városban most egyre emelkedik a vízszint, a gátak ugyanis több helyen átszakadtak. A város legmélyebben fekvő részein most hét méter magasan is áll a víz, a magasabban fekvő Francia-negyedben is már térdig ér. Kedden megkísérelték helyreállítani az egyik gátat, de a hatvan méter hosszan ömlő víz minden próbálkozást meghiúsított. A helyzetet nehezíti, hogy a városban nincs áram, így a szivattyúk is leálltak. Összeomlott a telefon- és mobilhálózat, a csatornák használhatatlanok, a túlélőket járványveszély fenyegeti.

Folyamatosan zajlik az evakuálás, az állam kormányzójának parancsára minden lakónak el kell hagynia a települést. A város tíz nagy kórházát is kiürítik, és a mentőcsapatok megszakítás nélkül hordják a túlélőket a Superdome sportcsarnokba. Az épületben a vihar elől becslések szerint 15 ezren kerestek menedéket, a stadionban rekedtek száma meghaladhatja a harmincezret. A hatóságok szerint a csarnokban rekedteket hamarosan evakuálni kell. Nem működnek a mosdók, nincs ivóvíz és áram. A 33 fokos hőségben  térdig ér a szemét, alig lehet levegőt kapni a bűztől, és már betört a víz. Az egyik menekült tegnap öngyilkos lett, az egyik emeleti tribünről vetette magát a mélybe.

A természeti katasztrófa mellett fosztogató bandákkal is meg kell küzdeniük a rendfenntartóknak. New Orleans területén szükségállapotot kellett bevezetni, és két kerületben kijárási tilalmat is hirdettek. Az intézkedésekre azért volt szükség, mert több üzletközpontot kifosztottak, és a kirobbant összecsapásokban egy rendőrt életveszélyesen megsebesített egy fosztogató.

Előrelátható tragédia: lecsapolt mocsarakkal és gátépítésekkel küzdöttek az áradások ellen s idéztek elő még súlyosabb helyzetet

A földrajztudósok és a természetvédők már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a káros emberi tevékenység növeli az áradások veszélyét a Mississippi deltájában. Vészhelyzet esetén a kitelepítés is lehetetlenné válna, mivel az ár elvágná a lehetséges menekülési útvonalakat. A folyó évezredek óta építette ki torkolatát a magával szállított hordalékból. 1879-től azonban gátakkal kezdték övezni a Mississippit, hogy a településeket és a termőföldeket megvédjék az árvizektől. A folyó így gyorsabban vonul le, s kevesebb hordalékot rak le. Évente mintegy 35-50 négyzetkilométernyi mocsárvidék pusztul el, amely így 2090-re eltűnhet.

New Orleans környéke a tektonikus mozgásoknak köszönhetően is egyre jobban süllyed, s mivel nem érkezett hordalék a síkságokra, a kétmilliós környék a tengerszint alatt fekszik. A lecsapolásokkal és a gátépítésekkel megfékezték az áradásokat, de a térség több száz méter vastag tőzegen fekszik, amely vízutánpótlás hiánya miatt kiszárad, így tovább süllyed. A lápok korábban a hurrikánok által 6 méterrel megemelt vízszintet is elnyelték. A gátépítések miatt elpusztulnak Louisiana zátonyszigetei, a hordalék egyből az óceánba kerül. A szabályozott folyók sokkal szűkebb mederben folynak, csak maguk alá rakhatják le a hordalékot, emelve saját medrük magasságát. Az egyre mélyülő medencét New Orleans környékén a menetrendszerűen érkező viharok elárasztották, így a területet elkezdték csatornázni. A fölösleges vizet a Pontchartrain-tóba vezették.

A tó magasabban van a környező területeknél, így a vizet átszivattyúzták. Az állandó szivattyúzástól a talaj még gyorsabban szárad. A tudósok szerint a további katasztrófákat csak úgy lehetne kivédeni, ha visszaállítanák a mocsárvilágot, hogy felfogják a rengeteg vizet. A viharok erejének tompítására pedig helyre kell állítani a zátonyszigeteket.

„Ha meleg van és nedvesség, akkor a hurrikán erősödik a tenger felett, míg a szárazföld felett veszít erejéből” – mondta lapunknak Pongrácz Rita, az ELTE meteorológiai tanszékének adjunktusa. A ciklon útjában 2-3,6 millió tonnányi levegőt kavar fel, elérheti a 100-200 km-es átmérőt, közepében az úgynevezett szemmel, amely 50 kilométeres átmérőjű is lehet. „A szem felett nincsenek felhők és a belsejében alacsony a szélsebesség is, de a szem körül elérheti a 250 km/órát” – emelte ki az adjunktus.

A folyó évezredek óta építette ki torkolatát a magával szállított hordalékból. 1879-től azonban gátakkal kezdték övezni a Mississippit, hogy a településeket és a termőföldeket megvédjék az árvizektől. A folyó így gyorsabban vonul le, s kevesebb hordalékot rak le. Évente mintegy 35-50 négyzetkilométernyi mocsárvidék pusztul el, amely így 2090-re eltűnhet. New Orleans környéke a tektonikus mozgásoknak köszönhetően is egyre jobban süllyed, s mivel nem érkezett hordalék a síkságokra, a kétmilliós környék

a tengerszint alatt fekszik.

A lecsapolásokkal és a gátépítésekkel megfékezték az áradásokat, de a térség több száz méter vastag tőzegen fekszik, amely vízutánpótlás hiánya

miatt kiszárad, így tovább süllyed. A lápok korábban

a hurrikánok által 6 méterrel megemelt vízszintet is elnyelték. A gátépítések miatt elpusztulnak Louisiana zátonyszigetei, a hordalék egyből az óceánba kerül. A szabályozott folyók sokkal szűkebb mederben folynak, csak maguk alá rakhatják le

a hordalékot, emelve saját medrük magasságát. Az egyre mélyülő medencét New Orleans környékén a menetrendszerűen érkező viharok elárasztották, így a területet elkezdték csatornázni. A fölösleges vizet a Pontchartrain-tóba vezették.

A tó magasabban van a környező területeknél, így a vizet átszivattyúzták. Az állandó szivattyúzástól a talaj még gyorsabban szárad. A tudósok szerint a további katasztrófákat csak úgy lehetne kivédeni, ha visszaállítanák a mocsárvilágot, hogy felfogják a rengeteg vizet. A viharok erejének tompítására pedig helyre kell állítani a zátonyszigeteket. Pusztító szélviharok A hurrikánnak nevezett trópusi ciklonok az afrikai partok felől érkeznek a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségébe. Amikor a tenger felületi hőmérséklete meghaladja a 27 fokot, a tenger felett gomolyfelhők keletkeznek, amelyek a passzátszelektől forgó felhőörvényekké alakulnak. Ez további nedves meleg légtömegeket szív magába, középpontjában alacsony légnyomás alakul ki.

„Ha meleg van és nedvesség, akkor a hurrikán erősödik a tenger felett, míg a szárazföld felett veszít erejéből” – mondta lapunknak Pongrácz Rita, az ELTE meteorológiai tanszékének adjunktusa. A ciklon útjában 2-3,6 millió tonnányi levegőt kavar fel, elérheti a 100-200 km-es átmérőt, közepében az úgynevezett szemmel, amely 50 kilométeres átmérőjű is lehet. „A szem felett nincsenek felhők és a belsejében alacsony a szélsebesség is, de a szem körül elérheti a 250 km/órát”

– emelte ki az adjunktus. -->