Külön világokat fűz egybe

– Fogadjunk, hogy nem tudja, milyen hosszú a Visegrádi? – teszi föl a kérdést Boldogh Gézáné. Hosszas gondolkodás után négyet mondok, mire a hölgy kiböki, annyi azért nincs. Mindössze két és fél kilométer, de ezzel benne van a tíz leghosszabb fővárosi utcában. – Régebben naponta kétszer szinte teljesen végigsétáltam rajta – büszkélkedik Boldoghné.

A Dráva utca mellett lakó aszszony évekig az egyik V. kerületi minisztériumba járt dolgozni. Mivel nem szeret metrózni, inkább ezt a módot választotta munkába járásra. Egyszer megkérte férjét, mérje le az utca hosszát. Párja kocsiba ült, majd kihajtott a Visegrádi túlsó végére, az Árpád hídi buszpályaudvarig. Ott nullázott, majd elindult. – Mivel mindez péntek délután történt, kereken másfél óra volt, mire Géza hazavergődött – dohog utólag is Boldoghné. Aki egyébként, mint kiderült, oda-vissza kereken 3500 métert gyalogolt naponta a XIII. kerületben.

A hölgy panasza kiválóan megvilágítja a környéken lakók egyik legnagyobb problémáját: jelesül a közlekedés nehézségeit. A belső részeken alig akad szabad parkoló, továbbá a csúcsforgalomban a Szent István körút felé araszoló gépkocsik miatt szinte lehetetlen közlekedni.

Ha valaki végiggyalogol a Visegrádi utcán, szembesül Budapest mai arcával. A bérpalotás környezetből induló utca ugyanis olykor egészen kietlen vidékeken fut keresztül. Ez utóbbi közé sorolható például a Süllő utcától kifelé tartó rész. Itt akad olyan szakasz, ahol a bátrak sportja kategóriába tartozik egy-egy éjjeli séta. Málladozó vakolatok, lerobbant kocsik, helyenként egy-egy elégett kuka, eldobált szemét szomorú látványa fogadja a járókelőt. – Errefelé nem tanácsos a jobb autókat az utcán hagyni – vélekedik az egyik lakó. Aki egyben azt is hozzátette, a legtöbb baj az agresszív és unatkozó fiatalokkal no meg az errefelé tanyát vert hajléktalanokkal van.

– A nappal még elmegy, de éjjel, jobb nem is emlegetni – legyint egy asszony, aki önkéntelenül végighallgatta beszélgetésünket. Az igazsághoz hozzátartozik: a nő véleményének ellentmond, az utóbbi időben egyre több hivatal költözött a Visegrádi utcába, illetve annak környékére.

Visszakanyarodva a Belváros felé, sokkal kellemesebb látványon legeltethetjük a szemünket. A Dráva utca sarkán kisebb park van, beljebb haladva pedig egyre szebb házak sora tárul elénk. No és számos apró üzlet, családias zöldséges és kiskocsma, ahol a lakók egymással elbeszélgetve megismerhetik a másik ügyes-bajos dolgait. – Nem a legdivatosabb ruhákat árulják, én mégis rendszeresen itt vásárolok – mondja Kardos Hajnalka. A fiatal lányhoz hasonlóan sokan vélekedhetnek így a környéken. Ugyanis amikor a tulajdonost a forgalomról faggattuk, őszintén mosolyogva csak annyit mondott, nincs oka panaszra.

– Tessék csak bemenni, ez egy kiváló üzlet – szólít meg egy idősebb bácsi, miközben a Pscyhe Antikvárium kirakatát nézegetem. A bolt készletét nézve, valóban úgy tűnik, széles kínálattal várja a könyvbarátokat.

Az utcán járkálva bárkinek szemet szúrhat, igen sok otthont kínálnak eladásra errefelé. Ki apró cetliken, ki óriási, ablakba kiakasztott plakátokon hirdeti ingatlanát. – Divat lett errefelé lakni – állítja Kiss Attila Tamás. Az egyik angyalföldi ingatlanforgalmazó cég munkatársa még hozzátette, a négyzetméterárak igen változók. Bent nem ritka az 500-600 ezer forint sem, míg kifelé folyamatosan olcsóbb.

Királyi lakról kapta nevét

A Visegrádi utca elődje az 1860-as években a Visegrader Gasse volt. Magyar nevét 1872-ben nyerte el. 1947-ben Kiss Józsefre keresztelték. Régi-új nevét 1953-ban kapta vissza. Az utca eredetileg a Szent István körúttól a mai Radnóti Miklós utcáig futott, majd a Dráva utcáig.