Hírek

2005.02.17. 09:01

Függő terhek női mestere

Csak egy-két puha mozdulat, s a négyszáz kilogrammos betontömb pehelyként emelkedik a magasba. Szentesi Józsefné közben életéről mesél.

Lázin Miklós András

– Gyermekkoromban mozdonyvezető szerettem volna lenni – tárja fel a kezdeteket Szentesi Józsefné (50), hazánk egyetlen női darusa. A hölgy eredeti szakmájára nézve öntődarus, s ebben a minőségében kereken húsz esztendeig dolgozott a Diósgyőri Vasműben. Miután ott megszűnt a munkahelye, körbenézett, hol tudna tovább dolgozni. Hosszas munkával és nem kevés kitartással megszerezte szinte az összes járműre szóló jogosítványt. Mint mondta, ez közel egymillió forintjába került. Közben többfelé, így Tengizben is dolgozott, majd végül Budapesten, a Berkó&Berkó cégnél kötött ki. Legkülönösebb munkája egy sírkőállítás volt.

Balesetet saját hibájából eddig még soha nem okozott, s reméli, nem is fog. Néhány évvel ezelőtt egy éppen emelés alatt álló, több száz kilogrammos betontömb visszaesett. Később kiderült, a függesztőkampó kiakadását biztosító rugó törött el. Arra a kérdésre, hogy mikor jobb dolgozni, Szentesi Józsefné kis gondolkodás után kibökte: tavasszal és ősszel. Nyáron ugyanis nincs fedezék a nap ellen, míg télen a hideg miatt gémberedik el ember és a daru.

Mivel géppel emel?

A tizenhárom tonnát mozgatni képes, NDK gyártmányú, 9700 köbcentiméteres ADK–125/3-as daru idén lesz kereken húszesztendős. Ára ötmillió forint körül mozog, míg egy új berendezés alsó hangon is húszmilliót kóstál. A sárgára festett emelővel huszonkét méter magasra lehet felnyúlni. Ám ilyenkor már csak két tonnát képes odábbtenni.

Amikor nem dolgozik

Szentesi Jánosné szabadidejében egy kétszázötven köbcentiméteres ETZ-vel járja az országot. Két gyermeke van. A fiú kamionsofőr, míg a lány a sörgyárban dolgozik. A hölgy úgy véli, az ő példája is mutatja, a gyengébbik nem korántsem oly gyenge. Mi több, munkatársai szerint ő szebben dolgozik, mint némelyik férfikollégája.

Ezek is érdekelhetik