2024.02.28. 11:55
A Soltvadkert játékosa, Brindza Tamás éremre vágyik
Remek őszt zárt a Soltvadkert a vármegyei első osztályú bajnokságban.Brindza Tamást, a csapat játékosát egyebek mellett arról kérdeztük, lát-e esélyt arra, hogy a csapat hasonlóan jó tavaszt produkáljon.
A 34 éves Brindza Tamás jól ismert alakja a Bács-Kiskun vármegyei labdarúgásnak, a rutinos labdarúgók közé tartozik. A 385 bajnokin 95 rúgott gólig jutó játékos a posztját firtató kérdésre így felelt. – A középpálya tengelyében szoktam játszani, azon belül edzőfüggő volt, hogy inkább védekező, vagy támadó jellegű középpályás szerepet kaptam, mindig úgy használtak, ahogy az adott taktika megkívánta. Volt egy olyan periódusom, nagyjából 29 és 32 éves korom között, amikor visszaraktak belső védő pozícióba visszaraktak, viszont most Soltvadkerten visszakerültem belső középpályára, és jelenleg ott játszom. Megvallom, örülök neki, mert ez a kedvenc osztom, ha lehet mondani ilyet.
Fotó: Bús Csaba
A pályafutása nagy része Kiskunhalashoz kötődik, inkább az utóbbi években szerepelt másutt, de akkor sem távolodott el túlságosan Halastól. – Kiskunhalason töltöttem a legtöbb időt megyei első osztályú futballistaként, labdarúgóként is azt vallom az otthonomnak. A gyermekkorban született, mindmáig fennmaradt barátságaim nagy részét a kiskunhalasi futballban kötöttem, a legtöbb szál oda köt. A legjobb eredményem a Kiskunhalas színeiben egy negyedik hely a vármegyei első osztályban. A másik legszebb emlék pedig az, amikor a bajnokaspiráns Kunszállással játszottunk egy megyei kupadöntőt Kunszálláson, és a papírformát borítva sikerült a rendező csapatot legyőzve megszereznünk a trófeát.
Bajnoki érme tehát még nincs, ugyanakkor az őszi idény vége elé, amikor már egyre biztosabb volt, hogy a Soltvadkert a dobogón zár, többen hallották felsóhajtani, hogy szeretne egy emlékezetes eredményt elérni most a Vadkerttel, és utána, egy éremmel a birtokában már elégedetten menne el levezetni Kunfehértóra, a régi halasi barátok közé.
– Nem mondom, hogy nem hangzott ilyen el, sőt, könnyen elképzelhető, hogy többször is hallhatták tőlem ezt a társat, ennek az óhajnak inkább az első felét érdemes komolyan venni, hogy szeretnék érmet szerezni.
Ugyanakkor való igaz, hogy manapság már gondolkodom azon, hogy talán nem ártana egy kicsit visszavenni a tempóból. Főleg, amikor olyan állapotban vagyok, hogy egyre inkább kimerítőnek érzem a heti két, három vagy négy edzést és a hétvégi meccset. Viszont nem tudok még állást foglalni a tekintetben, hogy mit hoz a jövő, vagyis hogy a következő idényben vállalom még a megye egyet vagy sem, ezt most nem tudnám megmondani, hiszen jómagam sem tudom. Sok mindent kell mérlegelnem, persze a kedv a focizáshoz nem hiányzik. Az ugyanakkor való igaz, hogy ha a megye hármas szereplés az egyáltalán belefér még a karrierembe, akkor az valószínűleg Kunfehértó lesz. Hiszen valóban játszik ott egy rakás csapattársam, akivel együtt játszottunk a megye egyben, úgyhogy nekem az egy evidens útirány lenne. Már természetesen ha a kunfehértói vezetőség akarná, hogy menjek.
De itt még nem tartunk, most a Vadkert sikereire koncentrálok.
A Soltvadkert szereplése ígéretes, a felkészülés ugyanakkor nem volt zökkenőmentes, ráadásul a keretből volt három távozó, és sokáig úgy festett, nem sikerül őket pótolni. – A felkészülésünk valóban nem volt problémamentes. Elkezdtük az alapozást, lelkesen csináltuk, aztán az első három hét után jött két olyan hét, amikor edzést is alig bírtunk tartani, sőt, az edzőmeccseket is kénytelenek voltunk lemondani, annyira kevesen voltunk. Szinte egyszerre dőlt ki az egész társaság. Azóta hála istennek kijöttek a srácok a betegségből, így aztán jó egy hete már újra teljes létszámmal tudunk készülni. Két sérültünk még van, az Angeli Tomi és a Tóth Peti, egyébként egészségügyileg most már rendben van a brigád. Reméljük, hogy a tavaszi szerepésre nem hat ki a nem éppen legjobbkor érkezett kihagyás. Egy biztos, a hozzáállásunkkal nem lesz gond, azt garantálom. Ami a távozókat illeti, két érkező nálunk is van, a húszéves Huszka Bendegúz érkezett Szegedről, és Sili Luka Iváncsáról.
Soltvadkerten a hivatalos célkitűzés továbbra is az első öt hely megszerzése, de Brindza Tamás ezzel nem érné be. – Azt gondolom, hogy reális cél lehet a számunkra az, hogy a dobogót megcélozzuk, persze itt most a magam nevében beszélek. Hogy a dobogó melyik fokára ki esélyes, ez a mai, szokatlanul kiegyensúlyozott vármegyei első osztályban teljességgel kiszámíthatatlan, nincsen olyan csapat, akiről ellentmondást nem tűrően ki lehetne jelenteni, hogy bajnokaspiránst. Ami a saját csapatunkat illeti, én reálisnak tartom az éremszerzést. A rutinosak és a fiatalok összeértek, a társaság hangulata kiváló, tudunk csapatként működni, így a véleményem szerint bennünk van a dobogós hely. És a sok nehézség ide vagy oda, már alig várjuk a tavaszi rajtot – jelentette ki.
A Soltvadkert számára a bajnokság most szombaton indul, Molnár László csapata a Kecskeméti LC vendége lesz, 14 órai kezdettel a Széktói stadion műfüves pályáján.
