Nagyot ment a 2022/23-as idényben Apostag, várhatja a kupasorsolást

2022/23 az Apostag éve volt. Ez a kijelentés még némi kiegészítéssel is – mondjuk azzal, hogy Bács-Kiskun vármegyében – , a kívülálló szemével nézve, főleg odateszünk olyan, szintén ebben az idényben történt eseményeket az állítás mellé, mint például a Kecskeméti TE NB I.-es ezüstérme újoncként, tulajdonképpen még komikusnak is hathat. Ha azonban változtatunk a szemszögön, és apostagi szemmel vizsgáljuk meg ezt a nagyratörő megállapítást, akkor viszont már bőven megállja a helyét az a kijelentés, hogy 2022/23 az Apostag éve volt. Hiszen azok után, hogy volt olyan időszak, hogy nem is volt foci Apostagon, a gárda újra elindulva egy erős Nyugati csoportban a második helyen végzett, a megyei kupában pedig ténylegesen az 5. helyre futott be. Ez utóbbi kijelentés ismét nem tűnik nagy durranásnak, azonban ezt is lehet máshogyan nézni, sőt, csak úgy érdemes. Hiszen az Apostag – négy vármegyei első osztályú ellenfél mögött – megszerzett 5. helye azt jelenti, hogy a klub a fennállása során először megszerezte a jogot arra, hogy a 2023/24-es idényben a MOL Magyar Kupa országos főtábláján induljon. Ennek így már van súlya. 

És érte el ezt az 5. helyet ráadásul úgy, hogy vármegyei harmadosztályú csapatként – a társaság ugyebár teli van a szó igazi értelmében amatőrökkel – nem kevesebb, mint hat alkalommal kellett kiállnia szerdán kupamérkőzésre. Márpedig hat szerdai meccsre kiállni egy olyan csapat számára, amelyben mindenki dolgozik vagy tanul, a lehetetlennel határos. Lenne, ha nem csinálta volna meg ezt az Apostag. Házon belül tehát igenis teljesen jogos, ha úgy emlegetik a mögöttünk álló idényt, hogy az Apostag éve volt. És így aztán amikor az idény zárásakor a csapat tagjai átvehették a bajnoki szereplésért az ezüstérmeket, méltán volt bajnokavató hangulat az apostagi pályán. Dacára annak, hogy csak második helyen végzett a csapat, a kupában pedig az ötödik lett, méltán szólt a Queen együttes Mi vagyunk a bajnokok című felvétele, és a közösségi hálón közzétett felvételek alapján utólag is megállapítható, hogy Apostagon igenis felhőtlen volt a boldogság. Az pedig a közvélemény számára csak akkor derült ki, amikor az MLSZ Bács-Kiskun Vármegyei Igazgatósága közzétette a 2023/24-es idény csoportbeosztását, hogy az apostagiak meg is jutalmazták magukat a szép idényért: a másodosztályba jelentkeztek.

Gelencsér Zsolt, az apostagi edző elmondta, hogy ez nem váratlan fölbuzdulás eredménye, vagyis nem a jól sikerült bajnoki idény végét követően döntöttek hirtelen felindulásból az osztályváltás mellett. – A jól sikerült őszt követően a téli szezonzárón már szóba került a fiúkkal, hogy igyekezzünk megnyerni a bajnokságot, illetve abban is egyetértésre jutott a társaság, hogy ha lesz rá lehetőség, akkor jó lenne egy osztállyal feljebb menni a következő idényben. Fiatal csapat a miénk, a tagjai érthető módon szeretnének minél komolyabb bizonyítási lehetőséget. És aztán ahogy haladt előre az idény, és ahogy tudtunk a kupában is egyre tovább menetelni, egyre inkább egybehangzó lett a vélemény az öltözőben, hogy próbáljuk ki magunkat feljebb. A vezetőség is támogatta ezt a döntést, ugyanis azon a véleményen voltak, hogy ez a legjobb módszer arra, hogy egyben tartsák ezt a tehetséges, fiatal társaságot, hogy képesek legyünk megtartani az értékeinket. Jól kalkulált a vezetés, hiszen most nyáron így föl sem merült a kérdés, hogy lesz-e távozónk, nagyon úgy fest, hogy nem lesz.

Gelencsér Zsolt kapott egy vizsgakérdést is: tudja-e már, hogy mikor lesz a Magyar Kupa-sorsolás. – Azt még nem tudom, de nem hanyagság miatt, hanem mert még nem derült ki. Természetesen rajta vagyok a témán, körüljártam rendesen, és azt tudom, hogy tavaly július 20. körül volt a sorsolás. Nem tagadom, folyamatosan nézem az adatbankot és az egyéb fórumokat, hogy mikor dől el, hogy ki lesz az ellenfelünk. Egyszóval izgatottan várom a sorsolást, de nem csak én, hanem az egész társaság. A várakozásainkat tekintve kétféle kimenetelnek is örülnénk. Jó lenne egy hasonló kaliberű csapattal találkozni, mint amilyen mi vagyunk, és egy izgalmas mérkőzésen esetleg továbbjutni és menni még egy kört. Az igazi szenzáció lenne, de az is klassz lenne, ha egy magasabban jegyzett csapattal tudnánk játszani, és egy emlékezetes mérkőzést vívnák. Még akkor is, ha nem sikerülne továbbjutni. Az a szurkolóknak és a játékosoknak is nagy élmény lenne.

Nagy élményben lett már persze része a szurkolóknak a mögöttünk álló idényben is, hiszen nem kis kupamenetelést bonyolított az Apostag. Nem könnyű szerdánként kiállni egy teljesen amatőr csapattal, de Apostagon ezt is megoldották, eleinte talán kelletlenül, később aztán egyre inkább a következő hétközi kupameccs képezte a játékosok hétköznapjainak a fénypontját.

– Egy percig sem tagadom, hogy amikor megtudtuk, hogy kötelező elindulni a kupában, akkor nem értettük, mi értelme elindulni a megyei kupában egy harmadosztályú csapatnak. Hiszen csak fölöslegesen megy el rá az idő, az energia. Év közben eleve hétközi edzést is nehéz összehozni, nemhogy meccsre kiállni. De aztán amikor megnyertük az első mérkőzést, a srácok úgy voltak vele, hogy na jó, akkor már a következőn is tegyük oda magunkat. A Szabadszálláson is sikerült túllépni. Azt követően, amikor már magasabb osztályú ellenfelet kaptunk, azt a találkozót már felfokozott hangulatban várták a fiúk. Érdekes, hogy a klubhoz közelálló emberek, sok szurkoló, és a vezetőség néhány tagja is jó szándék által vezérelve óva intett minket attól, hogy a Kerekegyháza ellen kiálljunk, mondván, hogy nehogy a kupaszereplés a bajnokságban nyújtott teljesítmény rovására menjen. Én nem akartam a társaság helyett dönteni, tartottam az öltözőben egy közös megbeszélést, hogy kiálljunk-e a Kerekegyháza ellen. Majdhogynem sértőnek érezték a srácok, elmondták, hogy ez nem is kérdés, szeretnének játszani. Így jött a Kerekegyháza elleni siker, amikor pedig megkaptuk a Kiskőröst ellenfélnek, akkor már hitelen egy irányba fordult a szél, akkor már mindenki egyet akart: most már próbáljunk meg továbbjutni. A játékosok azonnal igyekeztek szabadságot intézni a munkahelyükön a kupameccs napjára, és ha nem is teljes kerettel, de jó összetételű csapattal tudtunk kiállni. Ismétlem, abban a körben már nem voltak ellenvélemények, akkor már mindenki úgy volt vele, hogy most már szinte csak egy karnyújtásra vagyunk a hőn áhított főtáblára jutástól, most már tegyük oda magunkat, hiszen ez az egyesület nem járt még soha azon a szinten. Úgyhogy beleálltunk rendesen akkor már, ráadásul tudtuk, hogy a Kiskőrös a bajnokság azon fázisában nem volt éppen a legjobb formában, tehát úgy gondoltuk, hogy egy jó taktikával, egy fegyelmezett játékkal lehet esélyünk a továbblépésre. Ez így is történt, úgy jutottunk tovább, hogy a nagyobb helyzeteink nekünk voltak. 1–0-ra győztünk, de lehetett volna biztosabb is a győzelem. A kapu előtt nem voltunk elég higgadtak, de a helyzeteink megvoltak a vármegyei első osztályú ellenféllel szemben. Egyszóval egy egészen jó mérkőzést tudtunk játszani a Kőrössel. A Harta ellen is az volt a cél, hogy mindent megpróbálunk. Tudtuk, hogy a Harta egy nagyon jó erőkből álló együttes és ráadásul remek formában van. Ezt ők a találkozón aztán igazolták is. A végeredmény is megmutatta, hogy a Harta azért egy másik szint hozzánk képest. Láttuk, hogy mi attól még messze vagyunk, de azt is, hogy miben lehet és kell még fejlődnünk. Taktikai szempontból és a játék elemeit tekintve is láttuk, hogy miben vannak lemaradásaink. A Harta elleni vereség után ugyanakkor elkeseredni nem kellett, hiszen akkor jött az utolsó lépcsőfok, az Uszód elleni idegenbeli találkozó, ami az országos főtáblás helyről volt hivatott dönteni. Csodálatos emlék lett az a mérkőzés a számunkra, miután szinte hazai pályát teremtettek a szurkolóink idegenben is. Buszt is indított a klubvezetés, a játékosok több tálca sört ajánlott fel a drukkereknek, hangszálakat olajozandó. Végül egy felfokozott hangulatú, az utolsó büntetőrúgásig kiélezett mérkőzésen sikerült végül kivívunk a főtáblára jutást. Azt talán mondanom sem kell, hogy szurkoló és csapat eme tavasz folyamán abszolúte egymásra talált.

Hiába a történelmi siker, hiszen az apostagi egyesület még soha nem járt a Magyar Kupa országos tábláján, a bajnoki eredménnyel Gelencsér Zsolt nem teljesen elégedett. – Nem tudtam teljes szívből örülni a második helynek. Sokáig reménykedtem, hogy hátha sikerül a bajnokságot megnyerni. Volt olyan periódus, amikor mi álltunk a tabella élén, de sajnos nem tudtunk sokáig a dobogó legfelső fokán maradni. Aztán a hajrában, amikor Hajóson kikaptunk, akkor már valószínű lett, hogy a bajnoki cím elúszott. A 2. helye miatt tehát némileg csalódottak voltunk, de akkor is gratuláltunk, és ezúton is csak gratulálni tudunk a Dunapatajnak egyrészt a bajnoki címhez, másrészt meg ahhoz, hogy azt veretlenül szerezte meg.

Lassan közeleg a kuparajt – augusztus elején rendezik meg az első kört –, ráadásul a másodosztályban indulással följebb tették a lécet. Ennek megfelelően aligha meglepő hogy az Apostag már megkezdte a felkészülést. Lényegében változatlan kerettel. – A gárda, ahogy reméltük, ugyanaz marad, egy-két játékos igazolása elképzelhető, van olyan, aki már itt is van, de hivatalos aláírások még nem történtek meg. De a csapat lényegében egyben marad. A felkészülést is elkezdtük, nem véletlenül, hiszen azt szeretnénk, ha a Magyar Kupa fordulóra formába lendülne a társaság. Július 2-án már az első felkészülési mérkőzést is megvívtuk, a Vadkert II. vendégeként. Velük nagyon jó kapcsolatot ápolunk, kalandszerető társaság az, így szívesen álltak ki még nyár elején is edzőpartnernek. Az edzőpartnereket illetően egyébként jobbára vármegye kettes csapatokkal játszunk, és az idén inkább a Duna túloldalán kerestünk partnereket, nem véletlenül, az a cél, hogy ahogy majd a kupában, ezeken a meccseken is ismeretlen játékosokkal, más szemlélettel találkozzunk és szembesüljünk. Most hétvégén az Adonnyal játszunk idegenben, utána szerdán következik a Baracs. Az azt követő hétvégén, július 16-17-én egyfajta edzőtábort tartunk a Szelidi-tónál. Ez a szokásos, évi csapatösszetartó, csapatépítő programunk, ilyenkor rendre a Dunapatajjal játszunk edzőmeccset, így lesz ez az idén is. Azt követi egy erősebb hét, amikor öt nap alatt három meccset is megvívunk. Szerdán Hartával találkozunk, pénteken a Szabadszállással, vasárnap pedig az Előszállással. Azután egy lazább hét jön, amelynek már csak a végén lesz egy felkészülési meccs, akkor is az Előszállás lesz az ellenfél, azt követően lesz még egy meccsünk a Paks kettővel, utána pedig már következik a magyar kupa meccs, hiszen augusztus 5-6-ra van kiírva az első kör. Akkorra szeretnénk készen állni, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez így is legyen.

Érdemes tehát beírni a naptárba nem csak apostagiaknak, hogy augusztus elején minden bizonnyal futballünneppel vezeti föl az idényt a társaság.